A hazai spirituális irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja állítja: új világ van születőben, amiről vétek lenne nem beszélni, pláne nem írni, úgyhogy immár sokadszor papírra vetette gondolatait, amiket a lelke mélyén élő bohóc ihletett.
– Ahogyan Szókratész mondotta: a nevetés Isten anyanyelve. Ez akár a legújabb könyvem egyik jelmondata is lehetne, ugyanis soha annyit nem kacagtam és nem szórakoztam magamon, mint az elmúlt egy évben, amíg a Világvége!!! címû könyvemet írtam. Kár, hogy ilyen hamar befejeztem – kezdi lapunknak nevetve a 82 éves író, dramaturg, aki az önfeledt vidámság ellenére nagyon is komoly témákat feszeget az október 15-én megjelenő kötetében.
– Olyannyira, hogy nem sokkal a könyvem megírása után még a szívem is leállt. Szó szerint. Három hónappal ezelőtt be kellett mennem a kórházba, mert rakoncátlankodott a ketyegőm. Az orvosok úgy döntöttek, hogy az a legjobb, ha leállítják, majd újraélesztenek. Defibrillátorral kiütötték a szívemet, én pedig azt sem tudtam, hogy élek vagy halok éppen. Bár most nem voltam odaát, nem úgy, mint 1956-ban, amikor hat golyóval lőttek le, s egy hangnak, a szellemi tanító mesteremnek köszönhetem, hogy visszatértem. Egy kicsit sem féltem, megnyugvást, boldogságot éreztem – emlékszik vissza második újjászületésére Müller Péter, aki hozzáteszi, rutinos meghalónak számít.
– És ami a legviccesebb, hogy a lányom végig ott állt mellettem, és végignézte az egészet, mert neki meg a szívműködését mérték. Mindkettőnk mellén fehér tappancsok. A nővérek, akik lelkes olvasóim, aggódtak az életemért, de nem mutatták. Szerencse, hogy befejeztem az új könyvem – mondtam. – És mi lesz a címe? – kérdezték. Akkor már kezdett hatni az altató, ott állt mellettem a szíven ütős gép, de még kimondtam: Világvége!!! – Juj – kiáltotta az egyik, és még láttam, hogy az arcán megjelent az őszinte riadalom. Üzenem neki: nincs vége, és köszönöm.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.