Lakatos Levente: Szigor II – A pillangók ébredése 12/8. rész

Igor a pult felé int, majd egy hosszabbnak ígérkező monológba fog: – Szeretnék neked… Megértés.
A legtöbb férfi a megértést keresi a nőkben. Úgy döntök, megértő nőként megkönnyítem Igor dolgát. – Tudom, hogy mit akarsz mondani… – szakítom félbe.
– Nem kell bocsánatot kérned. Igor szeme elkerekedik, meglepettségében még a száját is eltátja. – Tekintsünk úgy a mai estére, hogy… Mintha ez lenne az első randink – mondom ki pironkodva, aztán vigyorogva gyorsan hozzáteszem:
– És te nem hoztál virágot. Pincér lép mellénk, felé fordulok, de mielőtt megkérhetném, hogy térjen vissza később, a tekintetem megakad a kezében tartott fekete dobozon. Pontosabban a ráerősített, kurta ágnyi, lila hibiszkuszon.
– Az a helyzet, hogy készültem ajándékkal – jegyzi meg kedvesen, miközben átveszem a dobozt. A pincértől két pohár bort rendel. – Egy fürdőruha? – kacagok, amint felnyitom a dobozt.
– Egyet már tönkretettünk.
– Honnan szerezted a virágot?
– Loptam – súgja félmosollyal. – Fogalmam sem volt, hol tudnék itt virágot venni.
– Azt mondják, hogy virágot lopni nem bűn – súgom vissza.
– Csókot sem.
Gyönyörködve nézzük egymást, aztán amikor a meghittség pirosra csipkedi az arcomat, az étlapra ejtem a tekintetemet.
– Csupa tengeri herkentyű – kommentálom a listát.
– Nem igazán ismerem ezeket az ínyenc fogásokat.
– Csak bízd rám magad – mor­molja.
– Ez egy nagyon szexi kérés – állapítom meg kedvesen.
– Vajon azt is szexinek találod majd, ha fognod kell a hajamat, amikor visszafelé úszik a polip? – Ez arra enged következtetni, hogy velem akarod tölteni az éjszakát – jegyzi meg derűs önhittséggel.
– Van rá esélyed – kacsintok.
– Azért jöttünk, hogy kellemesen töltsük el az időt. Együtt – hangsúlyozom.
– Illetve azért, hogy megismerjük egymást. Legalábbis én kíváncsi vagyok rád. Kedvesen elhúzza a száját, ebből értem, hogy ő is kíváncsi rám.
– Kitaláltam az itt tartózkodásunk idejére egy játékot – hozakodok elő a medencében kifundált ötlettel, mire ő lesújtó pillantással ostoroz. Felkuncogok.
– Élvezni fogod! Szó szerint. Tekintetében érdeklődés csillan.
– A játék lényege, hogy csábítgatnunk kell egymást. Aki képtelen ellenállni a másiknak, el kell mondania magáról egy titkot – ismertetem a nem túl bonyolult szabályt. Igor a vártnál nyitottabb. Előredől, és közvetlenül a fülembe morogja a kérdést:
– Milyen eszközöket használhatunk fel? – Eszem ágában sincs téged korlátok közé szorítani – mondom kéjes mo­sollyal. A játékot a saját javamra formáltam, hiszen Igor összes erogén zónáját kiismertem, könnyen felizgathatom. Nem mellesleg – hacsak nem akar folyton ő mesélni – Igornak ki kell tapasztalnia, engem mivel indíthat be.
– Legyen – bólint. – Jól átgondoltad? – kérdezem elbizonytalanítóan.
– Most sétáltam a csapdádba, ugye? – vonja fel a szemöldökét. Diadalittas ábrázattal húzom el a borítéktáskám cipzárját, kiemelem belőle a piperetükrömet, aztán egy vörös rúzst. Igor felszisszen. Az első kört máris megnyertem. (Folytatjuk)