Apró Antal, Dobi István, Kádár János – a kommunista rezsim legsúlyosabb éveiben vigyázta az ország vezetőit Oláh Ferenc. Tette ezt úgy, hogy soha nem lépett be a pártba. Végül a szerelem lett a végzete.
Nem bánt meg semmit Oláh Ferenc, aki az átkos legkeményebb éveiben vigyázta az ország politikai elitjét.
– Az 1958-as aknamezős, drótkerítéses magyar határról kerültem a parlamentbe, ahol éppen üresedés volt a kormányőrök körében. Jó kiállású legényként hátszél nélkül, első próbálkozásra felvettek, s négy hosszú éven keresztül teljesíthettem szolgálatot. Védtem többek közt Apró Antalt, a Minisztertanács első elnökhelyettesét, Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét és Kádár Jánost is. Érdekes volt közelről szemlélni az akkori hatalom rettegett urait. Kádár például egyszerű, közvetlen, szerény ember volt, egyáltalán nem fagyott meg körülötte a levegő – meséli.
Dobi István viszont egyszer rendesen ráhozta a frászt.
– Hivatott az irodájába, majd hellyel kínált. El nem tudtam képzelni, mit tehettem, amiért olyan kemény büntetést kapok majd, hogy még a végighallgatásához is le kell ülnöm. Felelősségre vonás helyett azonban különleges vietnami pálinkával kínált, abból a hatvanfokos fajtából, aminek az üvegében kígyó volt. Lehúztam egy kupicával, irtó erős volt, de jól jött a hirtelen szívdobogásra. Pár szót váltottunk, aztán mehettem. Azóta sem tudom, mindez kedves gesztus volt csupán, vagy rajtam tesztelte, mennyire veszélyes a vietnami elvtársaktól kapott ajándék – mondja komolyan.
– Kevesen tudják, de az 1961-es kubai válság idején teljes készültség volt a Parlamentben. Még a tornyokban is gépágyúsok álltak, mert minden esély megvolt rá, hogy Kennedy és Hruscsov egymásnak esik, és kitör a harmadik világháború – árulja el az egykori kormányőr, akit a szerelem is megtalált az Országházban. Egy francia küldöttcsoporttal érkezett egy vonzó lány, akinek képtelen volt ellenállni a tetterős fiatalember.
– Izzott körülöttünk a levegő, a szenvedélyes viszonyunkra rá is ment a kormányőri állásom. Felmerült ugyanis a kémkedés gyanúja, ami persze nem volt igaz, mégis leszereltek. Ma már úgy gondolom, az lehetett a háttérben, hogy sokan és túl sokáig győzködtek, lépjek be az MSZMP-be, de ellenálltam. Egyszerűen nem volt kedvem pártgyűlésekre járni – magyarázza a Borsnak a nyugdíjas férfi, aki büszkébb Barbara nevű tűzoltó lányára, mint egykori múltjára.