Kirepült a fészekből a gyerek? Keressen magának hobbit!

„Mikor költözöl már el? Meddig akarsz még a szüleid nyakán lógni?” Bár a szülők sokszor hangoztatják ezt, mégis megviseli őket gyermekük elköltözése, ami a fiataloknak is igazi próbatétel.

De mégis meddig élvezik a magyar fiatalok a „mamahotelt”? Az Eurostat szerint 2012 óta folyamatosan növekszik a szülői fészekben maradó fiatalok aránya társadalmunkban. A 18-34 éves korosztály tagjainak közel 44 százaléka lakik otthon – derült ki a kutatásból. A felmérés szerint országunkban az uniós átlaghoz viszonyítva négy évvel később költöznek el a fiatalok. 

– A probléma az, hogy mindkét fél ragaszkodik a másikhoz, még akkor is, ha szóban más hangzik el. Ilyenkor követhetjük el azt a hibát, hogy a gyerme­künket próbáljuk arról meggyőzni, hogy mennyivel jobb otthon – mondta lapunknak Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta.

Anyagi szempontból valóban jobban járunk, ha együtt él a család, hiszen a felnőttkorú, keresőképes gyereknek nem kell súlyos pénzeket kiadnia albérletre, ráadásul a mama még meg is főz helyette. 

– Mindenképp fontos elfogadnunk a tényt, hogy a felnőtt gyermekeinknek már nem otthon van a helye, főleg akkor nem, ha már meg tudna állni a saját lábán is. Ezt már a húszas években is nyomatékosíthatjuk, és amint elvégezték az iskolát, és munkába álltak, noszogassuk őket, hogy ideje költözni – magyarázza a szakértő.

Az elköltözés után a legtöbb családnál megnövekszik a telefonszámla, ami normális dolog, de az édesanyáknak gyakran ez sem elég, ekkor kezdik el hívogatni a gyereküket. A természet velejárója, hogy a fiatalok a hirtelen jött szabadságot élvezik, és egyre ritkábban tárcsázzák szüleik számát. Ha az édesanya ekkor nem tudja visszafogni magát, elindul a lavina. 

– A ritkuló telefonhívások miatt kialakulhatnak úgynevezett érzelmi zsarolások. Ilyen például az is, ha a gyerek pár napig nem keresi a szülőt, majd amikor végre megcsörren a telefon, sértetten szól bele: „már nem is foglalkozol anyáddal”. Ez semmiképp sem jó, mivel lelkiismeret-furdalást kelt, ami egyenes út a kényszeres kapcsolattartáshoz. Legjobb, ha a szülő a pozitív oldalát látja meg a kirepülésnek: azt az időt és pénzt, amit a gyerekre fordítottunk, most magunkra is költhetjük. Kereshetünk új hobbit, többet foglalkozhatunk magunkkal vagy akár utazhatunk is. Emellett persze ugyanúgy részesei leszünk a gyermekünk életének, mint eddig, csak kölcsönös, de nem rámenős kapcsolattartás kell hozzá – árulta el a család-pszichoterapeuta.

Endrei Judit: Nemcsak a kicsi ad értelmet az életemnek

Endrei Judit jócskán olvasott az „üres fészek” szindrómáról, mert két huszonéves lány édesanyja. 

– Egyes szakemberek véleménye szerint a tünetek nagyon is hasonlítanak a nagy veszteség, a gyász tüne­tei­hez. A gyerme­kek végleges kirepülése után alakul ki, főleg az anyákat érinti. Amikor elcsendesül a ház, amikor egyik pillanatról a másikra megszűnik a napi rutin a gyermek körül, amikor már nem érezzük, hogy szükség van ránk, akkor jelentkezhet ez az érzés – fejtegeti Korhatártalanul 50 után is aktívan című könyvében. 

– Van, akit ez a hiány nagyon megvisel, van, akit szó szerint felemészt az érzés, egészen a depresszióig is eljutva. Az elhatalmasodó fájdalmat megélő szülők sokszor azon kapják magukat, hogy azt érzik, nem maradt semmi az életükben, ami értelmet adhatna létezésüknek. Nálunk most üresedik a fészek, sőt most már lassan üressé is válik. Bennem ez nem kelt negatív érzelmeket, talán pont azért, mert a gyermekeim mellett is sikerült teljes éle­tet kialakítanom, nem csak ők adtak-adnak értelmet az életemnek.

Nagy Feró: Majdnem a nyakunkon maradt

Nagy Feróéknál nem okozott különösebb gondot a különválás, noha nejével sokat vártak arra, hogy újra kettesben legyenek. – Engem nem érintett meg a gyerekek „fészekelhagyása”, mert tudtam, hogy ez így van rendjén. Bár a nagyobbik fiam elég sokáig élvezte a szülôi otthon kényelmét. Azt gondoltam, hogy ő tuti a nyakunkon marad, de hál isten nem! – nevette el magát Feró, majd folytatta.

– Szépen sorban kirepültek, és saját életet kezdtek. Telefonon sem beszéltünk sokat, mert együtt dolgozunk. Na de az uno­kák! Az már más tészta. Ha három napig nem látom őket, már hiányoznak, és inkább csak miattuk hívom fel a gyerekeimet is – mondta az énekes.