Kajdi Csaba: Senkinek nem akarok megfelelni

Ez az első nagy tévés szereplése. Hogy érzi magát?

Nagyon élvezem, és izgalmasnak tartom, hogy ennyi különböző emberrel tudok együttműködni. Egészen más, mint a saját Insta­gram-oldalamon szerepelni, és picit fura még ez a közeg a sok rutinos tévés arc között. 

Néha valóban megszeppentnek tűnik.

Inkább az zavar egy picit, hogy mindenki túl hangos, és folyton a másik szavába vág, mert nálam alapvetően nem így megy a kommunikáció. Szerintem nekünk, a sztárcsapatoknak is kicsit jobban össze kell majd még csiszolódni, de ez egy élő műsor, a néző azt látja, ami a stúdióban zajlik. És én másokkal ellentétben nem akarok a képernyőn senkinek sem megfelelni.

Úgy tudom, jómódú családba szü­letett.

Apukámé egy arisztokrata katonatiszti família, édesanyámék pedig nagypolgári értelmisé­giek, akik műkereskedők, festőművészek, irodalmárok voltak, akik az első világháborút követően elhagyták Magyarországot, és Franciaországban telepedtek le.

Dédnagyapám Bálint Rezső festőművész, nagymamám unokanővére Révai Éva képzőművész, és a család legközelebbi baráti köréhez tartozott Czóbel Béla, illetve Joseph Csáky, a legnagyobb kubista művész.

Meséljen a gyerekkoráról!

Nekem teljesen hétköznapinak tűnt az életem gyerekként is, Budapesten születtem, de hamar Nizzába költöztünk. Hat-nyolc évesen még nem tűnt fel, hogy egy entellektüel művészvilágban éltem, miközben a Vörös Hadsereg útjára a Bányai Júlia Általános Iskolába jártam, mint csomó másik gyerek.

De az attitűd az ember vérében van, amit mások is éreznek, látnak rajta. A neveltetésemhez hozzátartozott, hogy a szüleim folyamatosan utaztattak, nyelveket tanulhattam, ilyen értékrendekben nőttem fel, és nem az volt a lényeg, hogy a Sey­chelles- vagy a Maldív-szigetekre all inclusive hotelbe menjünk nyaralni, mint ahogy most divat.

Húsz éve modellügy­nök. Hogyan keveredett erre a pályára?

Először modellmunkáim voltak, majd stylistként dolgoztam Dunai Anitával, és ő ajánlott be egy nagy hazai ügynökségnek. Pár hónap után rájöttem, hogy ugyanezt magamnak is meg tudnám csinálni, és 2000-ben meg is nyitottam a Visage Modellügynökséget.

Mindig erre a pályára vágyott?

Dehogy, hát nincs az az állat, aki magára akar szabadítani ennyi nőt. Viccet félretéve, nagyon sokáig állatorvos szerettem volna lenni, aztán jogi pályára készültem, de végül ez jött. Egyébként PR és kommunikáció szakon végeztem, amit a munkámban használok is.

Egyébként divatközpontú családból jövök, megvan a szépérzékem, de a szépség mellett fontos, hogy egy lányban legyen valami érdekes. Idővel kialakul az embernek a szeme ehhez, ez nem ördöngősség, ellentétben a menedzsment részével.

Mármint?

Ha van egy szép csajod, az egy dolog. De az, hogyan tudod őt menedzselni, hogy visszafogod bizonyos munkáktól azért, mert már látod a következő és az azutáni lépést is, nehezebb feladat. Sok ügynök gyorsan akar sok pénzt keresni, én nem hiszek ebben.