Íriszdiagnosztika: szemünk árulkodik az egészségünkről

Az íriszdiagnosztika vagy más néven iridológia nem mai tudomány, hiszen a gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Orvostörténészek szerint már az ősi egyiptomiak is alkalmazták a gyógyításban, és Hippokratésznál is találunk utalást a szivárványhártyán keletkező elváltozások jelentőségére.

– A szivárványhártya egy nagyon érzékeny terület, ami összeköttetésben áll a szervezet egészével, így amikor a szervezeten belül változások mennek végbe, az a szivárványhártyán is változásokat okoz. Az iridológiai vizsgálatok során a szivárványhártya alapszínén és belső felületi struktúráján kívül szöveti elváltozásait, lerakódott pigmenteket, magát a pupillát és az ínhártyát (színes rész melletti fehér terület) vizsgáljuk, és feltérképezzük a páciens öröklött hajlamait, erősségeit, gyengeségeit, teljes szervezete egészségi állapotát – mondta el a Vasárnapi Borsnak dr. Várhelyi Gábor, a Napfényes Gyógyközpont természetgyógyásza, íriszdiagnosztája.

A vizsgálatot iridoszkóppal (réslámpa) és egy, az íriszdiagnosztikai vizsgálatokhoz kifejlesztett fényképezőgéppel végzik. A szemészeti rendelőkben is használatos réslámpával a szem mélyebb rétegeit tudják megvizsgálni, a szemre illeszkedő speciális fényképező készülékkel pedig íriszfotót készítenek, amelyet számítógépen értékelnek ki.

A kiértékelés egy rendkívül összetett folyamat, amelynek során területekre és zónákra osztják a szemet. A különböző zónákban találhatók az írisztérképen szereplő szervek. Az itt látható elszíneződések, pigmentfoltok, különböző formájú bemélyedések (lakunák), repedések betegségekre, szöveti elváltozásokra utalnak. Például a máj működésének zavarát barnás színű pigmentek jelzik, míg a vese rendellenességét szalmasárga színűek. Ezek természetesen máshol is megjelenhetnek, nem csak az adott szerv zónájában, utalva a működés zavarából fakadó egyéb zavarokra. A gyulladásra általában a fehér szín utal. De nemcsak a színeket, hanem a szem „domborzati viszonyait” is vizsgálják. Várhelyi Gábor ezt egy nagyító és egy zseblámpa segítségével teszi. Ilyenkor oldalról megvilágítja a szemet, hogy láthatóvá váljanak a hegyvonulatokhoz hasonló kitüremkedések és bemélyedések. Ilyen a pupilla körül található fodorzóna szegélye, amely ha egészséges, csúcsosan kitüremkedik, ha viszont kezd ellaposodni, és inkább emlékeztet egy dombra, akkor az idegkimerültségre, a vegetatív idegrendszer nem megfelelő működésére utal.

Azonban egy jel nem jel – mondta el a szakember, aki szerint az íriszdiagnoszta akkor le­het teljesen biztos a kiértékelésben, ha az íriszben talált jelzést legalább 2-3 másik jel is megerősíti. Ő az írisz vizsgálatát az arc, a nyelv, és ha szükséges, a talp vizsgálatával is kiegészíti, s csak akkor állítja össze a páciens számára a terápiás javaslatot, ha az íriszben talált jelzések több mikrorendszerben is egyértelműen megjelennek.

Kinek ajánlható?

Dr. Várhelyi Gábor szerint az íriszdiagnosztikát korhatár nélkül, akár gyermekkortól ér­demes alkalmazni, hiszen elsősorban be­tegségmegelőző módszer, ami még a kialakulás előtt képes felhívni a figyelmet a le­hetséges veszélyekre. Ugyanilyen hasznos az öröklött hajlamok és a szervi gyengeségek feltérképezésében is. Azok számára is ajánlott, akik olyan tünetektől szenvednek, amelyeknek hosszas vizsgálatokat követően sem sikerült megtalálni az okát. Ilyenek lehetnek jellemzően a folyamatos, ismeretlen eredetű hasfájás, emésztési problémák, visszatérő fejfájás, hát- és derékfájdalmak, gerincproblémák, erős kimerültségi állapotok, jelentős mértékű vagy indokolatlannak tűnő fáradékonyság, orvosilag nem meghatározható tünetek. 

Milyen gyakran?

Évente ajánlatos íriszfotót készíttetni, hogy lássuk, milyen változások történtek a szervezetben. Előnye, hogy nem szükséges hozzá semmilyen beavatkozás, gyors, fájdalommentes, és bármikor megismételhető.

Mit mutat meg?

Az egyes szervek állapotát, az egész szervezet állapotát, gyulladásokat, gócokat, emésztési zavarok okát, kialakulóban lévő elváltozásokat, öröklött betegséghajlamot, alkati erősségeket, gyengeségeket.