Imádja a közönség az állatkert fókáit

Sikongató és vidáman tapsoló gyerektömeg tolong a fókák medencéje előtti kordonnál pár perccel tizenegy óra előtt. Az eseményre olykor több ezren is kilátogatnak, az emberek egymás hegyén-hátán állnak, hogy elcsíphessék a műsort, ahol Jacques és Noé, a két fóka labdákkal és karikákkal dolgozik. Nem is sejtik, milyen kemény munka húzódik a vidám trükkök mögött:

– Mindennap van tréning – meséli a Borsnak Hanga Zoltán, az állatkert sajtósa. – A fókák a természetben sok mindent csinálnak, itt viszont nincs sok dolguk, ezért szeretnénk lefoglalni őket, játékos programokkal és tréningekkel fejlesztjük őket. Két oktatójuk, Horváth Gábor és Dezsi Dániel.

– Teljesen a nulláról indult a képzésük. Két tárgyat, egy emberi fül számára nem hallható sípot és egy úgynevezett target-botot, avagy célpálcát használunk a tréningeken. Minden sípszó mást és mást jelent, míg a bottal irányítunk – magyarázza Horváth Gábor. A fókák gyorsan tanulnak, azonban, ahogyan az embereknek, nekik is vannak lustább, kapkodósabb napjaik. Kettőjük közül, bár fiatalabb, de Noé a domináns és az élénkebb, valószínűleg, mert ő nincs kiherélve. Ennek ellenére jól kijönnek Jacques-kal, összhangban és jól dolgoznak, szeretik egymást.

A gondozók mindent megtesznek az állatokért, tréning közben is becézik őket, megsimogatják a fókákat, akik alig várják, hogy játszhassanak gondozóikkal: óra végén pedig szó szerint megölelik trénereiket. Nem csoda, a gondozó elárulja: az állatokat sosem büntetik:

– Minden pontosan ki van számítva, mert – bár imádjuk őket –, de a fókák nem háziállatok. Jacques 155,8, míg Noé 154,6 kilós, erős fogakkal, de télen akár 170 kilósak is lehetnek. Ha akarnának, kárt tudnának tenni gondozóikban. Az állatok egy jól teljesített feladat után a kedvenc csemegéjükből kapnak: heringből, makrélából és tintahalból.