Ilyen is van Budapesten: rúdtáncoktató vezeti a locsolókocsit

– Egy barátom szólt, hogy sofőröket keres az FKF. Megtetszett a lehetőség, változatosnak tűnt, ezért jelentkeztem – emlékszik vissza a kezdetekre Nikolett, akinek szenvedélye a vezetés. Korábban kamionsofőrként dolgozott. – Gyerekkoromban folyton azért sírtam, hogy targoncát vezethessek, vagy hogy mutassák meg, hogyan kell beindítani a traktort. Amikor hazaállítottam az első motorommal, a családom nagyon féltett. Az már inkább megváltás számukra, hogy most sofőrként dolgozom. Világéletemben fiúk vettek körül. Összesen két barátnőm van, a többi mind fiú. Még a testvérem is – mesélte.

Nikolett az FKF történetének első női sofőrje. Mikor munkába állt a cégnél, előfordult, hogy egy-két kollégája megszólta, de azokat e helyzeteket kezelte. Ma már tenyerükön hordozzák, néha még ebédet is visznek neki. Miután látták, hogy jól dolgozik, a főnöke még külön női, rózsaszín bakancsot is intézett neki. A munkaidő végén, amikor narancssárga egyenruhát a fogasra akasztja, nem budaörsi otthona felé indul, hanem fővárosi rúdtáncstúdiójába.

– Sok barátom nem tudja feldolgozni, hogy miután az FKF-nél végeztem, rúdtánc-oktatóként teljesen más szerelés van rajtam – mondta nevetve. – Régen versenyszerűen rúdtáncoltam, 2015-ben Angliában részt vettem a világbajnokságon is. Sajnos egy gerincbetegség miatt abba kellett hagynom, ma már csak oktatom. Imádok búvárkodni és snowboardozni is. Unatkozni nem szoktam, nem vagyok a tévé előtt ülő típus. Imádok élni!