Igazi csoda: agyhalott volt a lány, de nem adta fel a küzdelmet

Úgy érezte Jane Owen, mikor elmondták neki a doktorok, hogy lánya, Emily agyhalott, hogy egy világ tört össze benne, de sose veszítette el a reményt, hogy lánya felépül a közlekedési balesetből.

Úgy érezte Jane Owen, mikor elmondták neki a doktorok, hogy lánya, Emily agyhalott, hogy egy világ tört össze benne, de sose veszítette el a reményt, hogy lánya felépül a közlekedési balesetből.

Üdülni voltak 2014 májusában, mikor egy autó elütötte az akkor még csak 13 éves Emilyt. Komolyan megsérült a feje és az arca is, mentőhelikopterrel szállították kórházba. „A feje groteszk módon fel volt duzzadva, a jobb kézfeje is karja is feldagadt” – emlékszik vissza Jane arra, mikor először látta a lányát a baleset után. A „csoda lány”, így nevezte Emilyt mindig is az anya, ugyanis könnyen teherbe esett vele, pedig az akkor a 30-as évei végén járó Jane, azt hitte, nehéz lesz állapotosnak lennie ilyen korban.

A lányt a baleset után meg kellett műteni, hogy enyhítsék a nyomást a koponyájában, majd mesterséges kómába helyezték. Az orvosok akkor azt mondták Jane-nek, hogy lánya sose fog rendesen felépülni, gyakorlatilag agyhalott, és a családnak fel kell készülnie a halálára, el kell gondolkodniuk, hogy lekapcsolják-e a gépekről.

Meet the 'miracle daughter who refused to give up'

When doctors told Jane Owen that her teenage daughter Emily was brain dead, she felt like her world had ended. But despite such ­crushing news after a road ­accident, Jane never lost hope for a miracle. Jane's family had been on a seaside holiday in the West Country in May, 2014, when Emily, then 13, was thrown into the air by a car.

Két nappal később azonban valami csodálatos történt: egy újabb vizsgálat arra jutott, hogy az agysérülés nem is olyan kiterjedt, mint addig hitték. Még mindig kómában volt Emily, de Jane-ék elkezdtek reménykedni. Hat héttel később, már önállóan lélegzett a lány, a következő három hónapban pedig olyan rohamosan javult az állapota, hogy azon a család és az orvosok is elcsodálkoztak.

„Amikor Emily kicsi volt, volt egy játékunk, én megpusziltam, és ő úgy tett mintha letörölné aztán kacagott. Minden nap, mikor bementem hozzá a kórházba, megpusziltam üdvözlésképp. Általában csak feküdt ott. De egy reggel, mikor megpusziltam, letörölte és felkacagott, ahogy azt régen szokta” – meséli az anya.

Lassan már a szemét is ki tudta nyitni, de hangja még nem volt. Egyszer adtak a kezébe egy tollat, amire lírta, „apa”. Másnap a lány apja bement, és megkérdezte tőle, milyen színű iPhone-t akar (erről beszélgettek még a baleset előtt), a lány pedig azt motyogta, „fehéret”. Az apa felsikoltott ijedtében.

Emilynek a mai napig vannak nehézségei, csak lassan tud írni, és nehezére esik használni a jobb kezét, de szerencsére az agya és a memóriája rendben van. Olyannyira, hogy idén leérettségizett, és most főiskolára jár. Az akar lenni mint az édesanyja, bankár.

(Mirror)