Hörcsögtápon élt a szekrénybe zárt fiú, hogy túlélje anyja kegyetlenségeit

10 éven keresztül gyötörte gyermekét a Christine Copley nevű nő, aki olyan hatékonyan művélte a borzalmasabbnál is rosszabb dolgokat saját fiával, hogy a szerencsétlen végül szinte teljesen érzéketlenné vált a kegyetlenségekkel szemben. A ma már 38 éves férfinek sikerült túlélnie irtózatos gyermekkorát, de az általa csak szörnyként jellemzet anyját egészen későn, 2017 áprilisában ítélték csak el, mindössze 3 évre.

A 66 éves Copley kínozta, gúnyolta és éheztette a gyereket: egy sötét szekrénybe zárta, pórázzal verte, kiküldte az utcára meztelenül, és enni se adott neki. Andrew Copley azután került az anyjához, miután szülei még egészen kicsi korában elváltak, ebből az időből tehát nem sok szép emléke van, kizárólag a helyi gyerekekkel való közös játékokat idézi fel szívesen.

– A ház mocskos volt, mindenütt kutyaürülék, szőnyeg egy darab sem. Sehol nem volt jó, egyedül a kert sarkába tudtam elvonulni – mesélte a férfi.

– Többé már nem hívom anyának. Képtelen vagyok. Úgy hívom, Christine, mivel egy sosem lenne képes olyasmire, amit ő tett. Csak egy szörny.

– Tudom, hogy három év nem sok büntetés, de nekem éppen elég arra, hogy bizonyítsa, igazam volt.

Son reveals torment at the hands of his 'monster' mother

Andrew Copley, 38, was subjected to 10 years of shocking abuse Christine Copley, 66, was jailed for three years in April 2017 She was found guilty of six counts of cruelty after locking him in a cupboard He has come forward to encourage other victims to speak out A man has spoken candidly about his decade of horror when his 'monster' mother bullied, taunted, beat and starved him - to the point where he was forced to eat dog and hamster food to survive.

– Gyakorlatilag a születésem pillanatától utált, nem akart engem. A bátyáim után egy kislányra vágyott, szóval amikor én világra jöttem, kiborult. Azt mondta, azt kívánta, bárcsak meghaltam volna a születésemkor.

A folyamatos bántalmazás 6-7 éves korára vált olyan gyakorivá és rettenetessé, hogy szinte immunis lett a fájdalomra. A fizikai terror mellett mindennapos volt az érzelmi gyötrés is, a fiú karácsonyi és születésnapi ajándékait eladta a garázsvásárokon, de emellett azzal is gyakran fenyegette, hogy kiengedi az országútra a fiú imádott kutyáját, ha nem hallja tőle elégszer, hogy: szeretlek anya.

– Sovány voltam, mivel nem ettem. Christine főzött magának, aztán nekem meg megmutatta az üres edényt. Volt olyan, hogy napokig nem ettem, az iskolában könyörögtem a többiek maradékáért, hörcsög tápot és kutyaeledelt ettem, hogy életben maradjak. 

De a fiú anyja örömmel tömte magát csokival és rágcsákkal is a fia előtt, egy pillanatig nem zavarta, hogy a fia majd' éhen veszik.

14 évesen kapott egy állást, ami elindította a függetlenedés útján. Innentől viszont pénzt kuncsorgott tőle az anyja, amit egészen addig tűrt, amíg egy borosüveggel támadta meg. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, rájött, hogy Christine sosem változik meg, így elhagyta. Egyenesen a vonathoz rohant, és hívta az apját. Ezután a férfihoz költözött, aki alkoholosta volt, és bár az élete nem lett rózsás, egyszerűbbé vált.

A férfinek azóta saját családja van, akik sosem találkoztak kegyetlen anyjával. Reméli, hogy ezzel a történettel segíthet azokon az ártatlan gyerekeken, akik hasonló borzalmakat élnek át.