Hálaadás volt, csúfolódás lett a húsvéti locsolóvers

Zöld a moha, zöld a páfrány / Meglocsollak, házisárkány – ha azt hiszi, hogy egy nem éppen kedves locsolóverset hall, bizony keveset gondol erről a két sorról. Ugyanis a locsolóverseket nevezhetjük akár hungarikumnak is: nemigen szokás másutt így kedveskedni az asszonyoknak és lányoknak húsvétkor.

Bár locsolóverset már a négy­éves fiúcskák is tudnak, s ma ugyanolyan része az ünnepnek, mint a finoman ízesített sonkák, azt már csak kevesen tudják, hogy kétszáz évvel ezelőtt még nem is léteztek ezek a sokszor bugyuta versikék.

– A XIX. század előtt még csak a vőfé­lyek mondtak a locsolóversekhez hasonló versikéket. A locsolóversek először Kelet-Magyarországon jelentek meg, ahol debreceni és sárospataki református iskolák húsvét idejére családokhoz költöztették ki diákjaikat. Ők mondtak először hálából a maihoz hasonló versikéket a szállásadóiknak – meséli Verebélyi Kincső, az ELTE Néprajztudományi Doktori Iskolájának oktatója. Az első versikék tehát a jókívánságok és a hála kifejeződései voltak, s sokkal prűdebbek, mint a mostaniak.

– Az ünnep szakrális jellege már rég kiveszett, helyét átvette az ünneplés része – magyarázza a néprajzkutató. A szocializmusban aztán a politika is megjelent a versekben (Zúg a traktor, szánt az eke, / Kicsappant a trágya leve. / Elvtársnő, permetezhetek-e?), majd a versek egyre inkább a szentség tagadásaként trágárságba, viccbe mentek át (Az én locsolómra / Két tojás van festve. / Hogyha ezzel meglocsollak, / Elmehetsz majd gyesre!).

– A mai versikék mögött már egyáltalán nincs szentség, aminek mondanivalója a feltámadás lenne. Ez a divatos, ez egy trágár világ, szinte mindent kicsúfolunk, hát ezt is – nyitja fel a szemünket Verebélyi Kincső.

Korábban a szakrális jelleg dominált...

1. Szép a piros pipacsvirág,
Szép a gyöngyvirág is.
Szép virág a rezeda,
De szép a tulipán is.
Ám a legszebb virág,
Az itt áll előttem.
Soha nem fog elhervadni,
Ha én megöntöztem.

2. Kanyarodik már a nap,
Keljenek fel az urak.
Krisztus felkelt a sírjából,
A halál hatalmából.
Megmosta a lelkünket,
Megváltott bennünket.
Illat szállt el sírjából,
Drága koporsójából.

...ma már inkább a disznólkodás

1. Galagonya túróval,
Itt állok a fúróval,
Szép virágszál, lábad köze 
Többet ér, mint Rába köze, 
Fel a szoknyát, le a bugyit, 
Hadd locsoljam meg
a nyuszid.

2. Meglocsollak SMS-sel,
Nem fogok tökölni;
Neked nem kell hajat mosni,
Nekem nem kell kölni.