Hagyja békén a vakok kutyáját!

A többnyire labrador fajtájú vakvezető kutyák nagyjából kétéves korukban szegődnek látássérült gazdájuk szolgálatába. A vakok felkészülése az új társra – előképzettségüktől és lehetőségeiktől függően – egy hónaptól egy évig is eltarthat. Ha friss gazdiról van szó, természetszerűleg a kutyatartással kapcsolatos feladatokat is meg kell tanulnia. A miskolci Baráthegyi Vakvezetőkutya-iskola mindkét képzésformával foglalkozik. Az alapítvány szakmai vezetője, Komondi Piroska megtörtént esetekkel támasztotta alá az említett Facebook-be­jegyzést.

– Az egyik kliensünk a zebránál állva észrevette, hogy bizonytalanul viselkedik a kutyája – mesélte Piroska.

– Később derült ki, hogy a mellettük álló, veszekedő pár férfitagja a vita hevében morzsolgatta és simogatta a jószág fülét. Ezzel próbálta nyugtatni magát, de a kutya így nem tudott megfelelően odafigyelni a gazdájára, amikor indulniuk kellett volna. A gazdi érezte, hogy valaki piszkálja a kutyáját, odanyúlt, a férfi kezét is sikerült megfognia. Pár perc múlva aztán újrakezdte az illető, akinek a barátnője még rá is szólt, hogy hagyja abba, de a válasz az volt, hogy „úgysem látja”.

– Még a jól nevelt labradorok is elfogadják azt, amivel megkínálják őket, ezért ez nagyon veszélyes lehet. Egyrészt elvonja a kutya figyelmét, így nem veszi észre az akadályokat, ez pedig komoly balesethez vezethet. Másrészt hasmenést is okozhat az állatnak egy falat, amihez nincs hozzászokva, és ez egy látássérültnek rettenetesen kellemetlen.

– Tipikus, hogy kérdezés nélkül kezdik rángatni a vakok kezét. A minap az egyik kliensünk szállt volna fel a buszra, de valaki pont azt a karját kezdte húzgálni, amelyikkel a kutyát is fogta. Majdnem orra bukott, úgyhogy közölte, hogy inkább megoldja egyedül. Ilyenkor persze az emberek megsértődnek, és lebunkózzák a vakokat.