Ha dadog a gyermeke, ne javítsa ki a szavait!

Aggódva kereste meg a Bors szerkesztőségét a Pest megyei Szigetszentmiklóson élő Judit. Tíz és fél éves kisfia há­romévesen kezdett dadogni, és az édesanya szeretné tudni, mit tehetnének még, van-e esély arra, hogy a dadogás teljesen elmúljon.

– A fejlesztő pedagógus azt mondta, hogy a szavakat nehezebben találja meg, mint ahogy az agya jár. A stressz is közrejátszott. Minél jobban idegeskedett szegény, annál jobban hadakozott a szavakkal. Segített, hogy sokat olvas hangosan, de még mindig fennáll a helyzet, bár sokat javult. Főleg akkor jön elő jobban, ha zaklatott valamiért. Nem szoktunk emiatt rászólni és főleg siettetni sem, nem akarjuk, hogy azt gondolja, valami nincs rendben vele – mondja a Borsnak Judit.

Medárd beletörődött

Egy másik, 25 éves budapesti fiú, Medárd a mai napig dadog. Azt mondja, még óvodáskorában kezdődött. 

– Én ezt a szüleim válásához tudom kötni. Akkor kezdtem el dadogni, amikor az édesapám elköltözött otthonról, de igazán soha nem jártam ennek utána. A mindennapi életemben nem zavar, a barátaim, ismerőseim elfogadnak így – magyarázta a Borsnak Medárd, aki bár beletörődött, hogy olykor megakad a nyelve, a szakemberek szerint van még remény, hogy később kinője ezt.

Gyorsan akar közölni

Az úgynevezett élettani dadogás általában 2–3 éves kor között kezdődik, amikor a gyermek teljes mondatokban kezd beszélni. Ilyenkor a legtöbb esetben arról van szó, hogy a kicsi a mondanivalóját gyorsabban akarja közölni, mint amire képes, ám ebben az időszakban beszédszervei még nem annyira fejlettek és ügyesek. A szakértők szerint nem kell ilyenkor pánikba esni, mert általában minden kisgyerek beszédfejlődésében van egy ilyen időszak, ami legtöbb esetben később elmúlik – már ha a szülők nem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget.

Ha túl gyakran figyelmeztetik arra, hogy figyeljen jobban a be­szédére, ne dadogjon, kijavítják a hibáit, és újramondatják vele a szót, mondatot, vagy ha elakad és kimondják helyette, megérzi a gyermek, hogy valami nincs rendben vele. Egyre görcsösebben fog figyelni a beszédére, és előbb-utóbb valóban dadogóvá válik. Ezért fontos, hogy ne ijedjen meg a szülő attól, ha gyermeke a beszédtanulás kezdetén néha dadog. 

Több kiváltó oka van

A legjobbat azzal lehet tenni, ha semmilyen jelét nem mutatják a szülők és a családtagok sem az aggódásnak. Ha valaki mégis nagyon félti a gyereket, érdemes logopédushoz vinni. A szakember el tudja dönteni, szüksé­ges-e a terápia vagy sem.

– Hároméves kor körül még teljes mértékben belefér a dadogás az életkori sajátosságba – erősítette meg a Borsnak Bojti Andrea gyermekpszichológus.

– Előfordul, hogy teljesen ok nélkül történik a dadogás, de van, hogy logopédiai oka van és persze benne van a pakliban a pszichés ok is. Itt nem kell feltétlenül nagy traumára gondolni, elég, ha a gyereket egy új közösségben valamilyen rossz élmény ér, mint a betegség, vagy egy veszekedés. Általában akkor elmúlik magától. Ha pici korban alakul ki, akkor célszerű ezzel nem kifejezetten foglalkozni.

Azt persze lehet, hogy kifejezi a szülő együttérzését, amiért nehezebben megy neki a beszéd, de az nem jó, ha folyton kijavítgatja a gyereket. Ha túlságosan a központban van, akkor jobban beleragad a problémába – mondta a Borsnak a gyermekpszichológus, aki szerint azzal már sokkal inkább foglalkozni kell, ha a gyerek ötéves kora felett kezd el dadogni. Ott már összetettebb okai is lehetnek, akkor érdemes utánamenni a miérteknek.