Gasztro Magazin: A kapor

Érdekességek az "uborkafűről"
A kapor (Anethum graveolens) egyéves lágy szárú növény, melynek magassága akár másfél méter is lehet. Termése ikerkaszat, virágzata sárgás színezetű, levelei finoman szeldeltek. Népies elnevezései: fűszerkapor, kerti kapor, kerti kömény, uborkafű.
A kapor Indiában és Japánban őshonos növény.

Hatása az egészségre
Többszörösen telítetlen zsírsavakat – ómega-3 és -6 – és egyszeresen telített zsírsavat is tartalmaz (olajsav). A legtöbb aromaanyagot a virágzás után tartalmazza. A termésből nyert illóolaj kis adagban izgató, nagy adagban nyugtató hatású. A növény minden része fogyasztható, kivéve a gyökérzetét. A kapormag a 2-es típusú diabétesznél is hatékony: a benne található eugenol segíti az inzulintermelődést a hasnyálmirigyben, továbbá a benne lévő vanádium is az inzulinszabályozásban vesz részt. A vanádiumnak koleszterinszint-csökkentő hatása is van, de előszeretettel alkalmazzák fogak, csontok erősítésére, izmok növelésére.

Termesztése
Igénytelen növény, szinte mindenütt megterem. Ennek ellenére mégsem annyira egyszerű a termesztése, ugyanis a magja csak egy évig tartja meg a csíraképességét. Ha szükség van a vetésére, akkor a magját az első szakaszban vethetjük, március közepén, legfeljebb 3 cm mélyen. A fiatal töveknek megfelel, ha félárnyékos helyre vetjük, később azonban a kielégítő fejlődéshez erőteljes napsütésre van szükségük. Ugyanez a helyzet a vízzel is: kezdetben kevesebbet öntözzük, majd virágzás idején rendszeresen pótolni kell a nedvességet számára. A tavaszi kelésű kapornak július közepére beérnek a magjai és elszárad, így nem marad friss kaporlevél az ételekhez. Éppen ezért júniusban is érdemes még egy-két méternyi sorba kapormagot vetni, hogy egészen őszig legyen friss, zöld lomb, sőt, tudjunk még szárítani is belőle.

A teljes cikket keresse a Gasztro Magazinban!