Furcsán érezte magát soványan Topi

Faragó András, a színpad és a szinkron mellett, ha tehette és idejébe is belefért, rendszeres látogatója és versenyzője volt a hazai fogathajtó derbiknek. Mostanában egyre inkább kikopik a versenyzésből, pedig a lovak iránti szeretete cseppet sem lanyhult a hosszú évek során.

– Szerencsére nincs okom a panaszra, hiszen elfoglaltságom akad bőven, úgy az Operettben, mint a szinkronstúdiókban, és most Veresegyházán is dolgozom – mondta Faragó András, a művészvilág népszerű Topija.

– Azt nem mondom, hogy rengeteg a szabadidőm, de a színésznek addig kell örülni, ameddig foglalkoztatják. Csak egy valami hiányzik a napjaimból, a lovak.

Lovastanári oklevéllel a zsebében, mint mondja, egyre kevesebbet találkozik a kedves patásokkal, pedig tudna időt szakítani rájuk, ha úgy adódna.

– Ilyen az élet – folytatta. – Sajnos pont a mi versenyszámunkat húzták le a különböző fogathajtó rendezvények mű­sorából, pe­dig tudom, hogy a közönség izgalommal várta, hogy az úgynevezett sztárfuta­mokban miként bizonyítanak a művészek, akik teljes odaadással, szívvel és lélekkel, de csak amatőr módon művelik a fogathajtást.

Beszélgetésünkkor feltűnt, hogy a művész úr kicsit megemberesedett az utóbbi hónapokban. Korábban bőven száz kiló feletti testsúlyából rengeteget leadott, megvált ikonikus hajfürtjeitől is.

– Igen, néhány kilócska visszajött, de nem bánom. Így is jól érzem magam a bőrömben, bevallom, egy kicsit furcsán éreztem magam lesoványodva. Persze sosem leszek már másfél mázsa, mert a cukromra és a szí­vemre is figyelnem kell.