Francia aggastyán gázolta halálra a magyar vándort

Családja, barátai, s szinte az egész ország gyászolja a másfél évtizede népmesébe illő életet élő Gecse Balázs Gergőt. A fiatalembert egy 90 éves  vasárnap reggel Franciaország délkeleti részén halálra gázolta.

Gergő a kutyája és négy szarvas­marhája társaságában bandukolt az autópályán a szekere mellett, amikor a szemközti kanyarból érkező autós elütötte – a Le Dauphiné címû francia napilap szerint a sofőrt elvakította a nap.

Érettségi után indult

Gergő nagyon korán választotta a nomád életet. 18 évesen felvették a kaposvári egyetem állattudományi karára, de nem kezdte el a félévet. – Halasztottam, inkább a vándorlást választottam. Mindig is szerettem a természetet, a szabad levegőt, úgy gondoltam, talán érdemes lenne kint élni. A szüleim először nem értettek, de most már belenyugodtak, mert látják, hogy boldog vagyok – mondta a Zala megyei hírportálnak még 2009-ben Gergő, mikor már ötödik éve vándorolt.

Ahol megállt, ott munkát vállalt, értett a faragáshoz, az asztalosmunkához, a patkoláshoz, a bőrművességhez, az állatokhoz. Az utat egyetlen lóval kezdte, később ekhós szekerét apránként maga építette meg. – Az a jó, ha az utazásnak nincs célja, hanem maga az utazás a cél – vallotta.

Megvédte a subája

Magyarország bejárása után Gergő Európát vette célba. Kalandozását Bürökkel, a szürkemarhával, Micivel és Lőrinccel, a két kecskével, s a terelőkutya Titkárral kezdte. Elmondása szerint sok szép tájat és embert ismert meg, sehonnan sem kergették el. Gyakran mondott meséket a köré gyűlt hallgatóságnak. Volt olyan tél, amikor a kocsiban mínusz 17 fokra ébredt, de a subája megvédte.

A melegebb évszakokban patakokban, tavakban fürdött, ruházatát hamulúggal tisztítja. Önellátásra rendezkedett be. Szekerében egy sparheltben sütötte a kenyeret, a kocsi oldalában a zöldségeket tárolta.

Vigyáznak a jószágokra

Haláláról a helyi sajtó mellett egy lovaskocsin élő, vele útközben összebarátkozó francia házaspár is beszámolt. A környékbeliek próbálnak segíteni az állatain, jelenleg egy farmer vigyáz rájuk. Az egyik szürkemarhával vélhetően nehéz lesz, hiszen a gazdáján kívül nem ismert más embert.

– Van egy ócska rádióm, de azt sem nagyon hallgatom. Nekem elég az, amit az emberektől hallok. Jól érzem magam így, s a közeljövőben nem is akarom abbahagyni ezt az életet.  Aztán persze, előfordulhat, hogy egy hely annyira megtetszik, hogy azt mondom: ott letelepedek, de szerintem ez még odább van – nyilatkozta Gergő. 
A Bors tegnap elérte telefonon a tragikus sorsú fiatalember édesanyját, de érthetően nem kívánt nyilatkozni.