Ezé a fiatalemberé az évtized állása

Életre szóló kalandot és tapasztalatot hozott egy egyszerű ötlet Mark van de Heijden kreatív szövegírónak. A 28 éves fiatalember 2013 végén tett ki egy videót a netre, hogy bér helyett ételért és szállásért vállal gyakornoki állást. Január óta így járja a világot, a héten Budapesten dolgozik.
Életre szóló kalandot és tapasztalatot hozott egy egyszerű ötlet Mark van de Heijden kreatív szövegírónak. A 28 éves fiatalember 2013 végén tett ki egy videót a netre, hogy bér helyett ételért és szállásért vállal gyakornoki állást. Január óta így járja a világot, a héten Budapesten dolgozik.

Miért hagy ott az ember csapot-papot, és vág bele a bizonytalanba?

Többet akartam, mint amit szövegíróként hat év alatt elértem Hollandiában. Utazni vágytam, de a terveimhez nem volt elég pénzem. Így jött az ötlet: a videó, a honlap, és mellé vettem egy hétállomásos repülőjegyet. Kezdésnek sikerült két thaiföldi ügynökséghez bejelentkeznem az elképzelésemmel. Én voltam a legjobban meglepve, amikor egyik napról a másikra száz állásajánlat fogadott.

Mi alapján választott, s hogy került Budapestre?

A változatosság, a kihívás, a megismerés és a megtapasztalás hajt. Ügynökségek mellett jótékonysági és egyéb szervezeteknek is igent mondtam. A Távol-Keleten reggel kilenctől éjfélig dolgoztam, Hawaiin meg csak délelőtt, aztán szörfözhettem. Elfogadtam, hogy ez is a helyi kultúra része.

Mivel a pénzem fogy, segít a döntésben, ha fizetik az utazásomat. Budapestre a Sziget és az Insomnia Reklámügynökség nekem készített meghívó videója vonzott. Egy hetet leszek itt, két-három projekt mellett egy kísérleten is dolgozom velük: mennyire tudok magyarrá válni. Az első nap például lecsót kell készítenem. Csúcs!

Mi kerül a hátizsákba egy világ körüli úthoz?

Laptop, mobil, fényképezőgép, s a kevés ruha mellé egy pár jó cipő. Bár leginkább a papucsomban vagyok, úgy utazom, hogy folyamatosan a nyárban legyek.

A hat hónapos tervből egy­éves valóság lett, több kontinensre is eljutott. Hova nem menne vissza?

Olyan hely nincs. Még Venice ­Beach-re is visszamennék, pedig ott egy fickó valódi sza­murájkardot pörgetve gördeszkázott felém. Ott és akkor valóban féltem, de sikerült bemenekülnöm egy étterembe.

Mit hoz 2015?

Könyvet és filmet tervezek az utamról. Bár több helyre is hívtak státuszba, ennyi élmény után nem hiszem, hogy valaha is normális munkát akarok. Rengeteg ötletem van, a helyek és az emberek mind ösztönöznek. Megtanultam, hogy ne legyenek elvárásaim, ne ítélkezzek, s adjak több tiszteletet.

Mit üzen a magyaroknak?

Gondolkozzanak kevesebbet, és tegyenek többet! Ez az egy éle­tünk van, hozzuk ki belőle a maximumot!