Évente több százezer állat pusztul el kísérletekben Magyarországon

Azt akarják elérni a Stop Vivisection nemzetközi mozgalom szervezői, hogy az Európai Unióban (EU) ne lehessen nagy fájdalmat okozó állatkísérleteket végezni. A jogszabályváltozást követelő petíciót 1 millió 126 ezer európai írta alá, itthon huszonnégyezren csatlakoztak a követeléshez. A kozmetikai célú kísérleteket már szigorították, a támogatók – akik között kutatóorvos, egyetemi tanár, állatorvos-zoológus, biológus is szerepel – most azt szeretnék elérni, hogy az EU-ban teljesen megszüntessék az állatkísérleteket.

Feleslegesnek tartják

A kísérletek ellenzői feleslegesnek tartják az állatok sanyargatását, mert – mint mondják – még a gyógyszergyártók is elismerik, hogy az állatokon kipróbált hatóanyagok mindössze nyolc százaléka jut el a kutatás azon fázisáig, hogy valaha gyógyszer készüljön belőle emberek számára. – Olyannyira hatástalanok az állatkísérletek, hogy jó néhány gyógyszergyártó előbb próbálja ki önkénteseken a szereket úgynevezett mikro­dózisban, vagyis a terápiás mennyiségnél jelentősen kisebb adagban – magyarázza a Stop Vivisection aláírásgyűjtési akció szervezője, Domokos Pál.

– Már csak a rossz gyakorlat indokolja, hogy állatokon kísérletezzenek, mivel az elmúlt ötven-hatvan évben annyit fejlődött a tudomány, hogy sejttenyészeteken hatékonyabb az ilyen vizsgálat.

Az állatvédő tisztában van vele: hiába jött össze egymil­liónál is több aláírás, EU-s jogszabály csak hónapok, évek múlva születhet.

Milyen engedélyek szükségesek?

A Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségén (Magyosz) belül működik az állatkísérleti etikai albizottság, amelynek vezetője, dr. Gyertyán István gyógyszerkutató közreműködött az áprilisban életbe lépett állatvédelmi törvény megalkotásában. – Az állatkísérletek nagyon szigorú jóváhagyási és engedélyezési eljáráshoz kötöttek, talán ez az állatvédelem legszigorúbban ellenőrzött területe – vé­lekedik.

– Az első engedélyhez akkor juthat hozzá az intézmény, például egy gyógyszergyár vagy egyetem, ha az állatok tartásának szigorú feltételei adottak: nagy és kényelmes férőhelyek, a rágcsálóknak rágnivalót, fészekanyagot, a kutyáknak játékokat is biztosítani kell. Az esetek többségében nem egy kísérletre kérik az engedélyt, hanem kísérletsorozatra egy tudományos célkitűzés elérése érdekében. Kötelező benyújtani egy ártalom–haszon elemzést, amelyből ki kell tűnnie, hogy milyen eredményekkel kecsegtet az adott kutatás, és annak során milyen ártalom érheti az állatokat.

A kettő egyenlegéből számolják ki, hogy érdemes-e elvégezni a kísérletsorozatot – részletezte a kutató. Hozzátette: mindig arra kell törekedniük, hogy ha lehetôség van rá, más módszerrel helyettesítsék az állatkísérleteket, illetve a lehető legkevesebb állatot használják fel, s a lehető legkevésbé terheljék meg azokat. A harmadik feltétel, hogy megfelelő képesítéssel rendelkezzenek a kutatásban részt vevők.

Helyettesíthetők  az állatok?

Vannak, akik úgy vélik, az állatkísérleteknél sokkal pontosabb eredményeket lehet elérni például emberi sejttenyészetek, szövet-, illetve szervkultúrák felhasználásával. Az állatkísérleti etikai albizottság szerint azonban sok esetben ezekhez is állatokra van szükség. – Ahol valóban pontosabb és jobb eredményeket érhetünk el, ott alkalmazzuk ezeket, hiszen senki sem ellensége a saját pénztárcájának és a saját tudományos kar­rierjének – hangsúlyozta dr. Gyertyán.

– De az élő szervezetről még mindig keveset tudunk. Ha szeretnének kifejleszteni egy gyógyszert Alzheimer-kórra, aminek elbutulás, a gondolkodásbeli képességek csökkenése a fő tünete, azt nem lehet egy agyszeleten tanulmányozni. Sokszor néha tényleg jobb lombikban tesztelni egy gyógyszer fehérjéken jelentkező kölcsönhatását. De ha azt akarjuk megtudni, hogy ez a gyógyszer – például – valóban javítja-e a gondolkodást, akkor nincs mese, mindenképpen egy élő szervezetbe kell bemenni.

Mik a tesztalanyok?

A leggyakoribbak a patkányok és az egerek, de néha muszáj nagyobb testű élőlényeket alkalmazni. A keringéssel kapcsolatos kutatások esetében például kutyákat használnak, amiket időnként törpesertésre cserélnek. Ennek az a magyarázata, hogy a nyugati társadalmakban az ember kapcsolata a kutyával sokkal érzékenyebb. S bár filozófiailag és etikailag nem kellene különbséget tenni kutya és malac között, hiszen mindkettő ugyanúgy érzi a fájdalmat, az emberek különbséget tesznek, és erre a kutatók természetesen tekintettel vannak.

A főemlősök alkalmazása erő­sen korlátozott. Emberszabásúakon például tilos kísérleteket folytatni. Nem emberszabású főemlősöket csakis akkor lehet bevonni a kutatásokba, ha a várható tudományos haszon megéri. Főemlőskísérletekkel Magyarországon alig lehet találkozni, legfeljebb magasabb rendű idegtevékenységek tanulmányozása esetén.