Éva: keresem Andrist, akit mi bújtattunk

 Egy 73 esztendővel ezelőtt látott embert keres a most 84 éves Sutus Éva. Egy bizonyos Grünwald Andrást, akit zsidó származása miatt az édesapja bújtatott a II. világháború alatt. Éva néni 11 volt akkor, Andriska pedig 6–7, és több mint egy hónapot töltött a családjukkal. Aztán egyszer csak elvitték őt, és Sutusék többet nem hallottak felőle. Most úgy döntöttek: megpróbálják felkutatni, mi is történhetett a Grünwald családdal a háború alatt és után.

– Édesapám az Automobiltechnikai és Fémöntőgyár Részvénytársaság alkalmazásában állt, mint műszaki vezető. Andriska édesapja volt a főnöke, az rt. egyik tulajdonosa, akivel személyes jó viszonyban volt – magyarázza Éva néni. – Amikor kitört a második világháború, édesapámnak nem is kellett bevonulnia, mert a gyár hadiüzemnek minősült. 1944-ben Budapesten is megkezdődött a zsidók összeírása, ekkor Andriskát elhozta hozzánk az édesapja, mert behívták munkaszolgálatra. A felesége keresztény volt, ő Egerben, egy szanató­riumban bujkált. A rákoskeresztúri házunkban bújtattuk a kisfiút. Csak sokkal később fogtam fel, hogy édesapám az életét kockáztatta ezzel.

Az idős asszonynak nincs sok emléke Andrásról, aki csendes, visszahúzódó gyerek volt. – Megbetegedett, és egy aranyos doktornő jött hozzánk, aki ismerte az egész családunkat. Ennek ellenére egy szóval sem kérdezte, hogy ki az a gyerek, és mit keres nálunk. Kicsivel több mint egy hónap múlva megjelent érte valaki, feltételezem, hogy az apja, és elvitte. Annyit sikerült kideríteni, hogy a halottak listáján nem szerepelt, ha él, most hetvennyolc éves lehet. Szeretnék még egyszer találkozni vele, és megismerni az élettörténetét – mondja Éva néni.

Akinek bármilyen információja van Grünwald Andrással kapcsolatban, az Sutus Évával és családjával a szirapeter@ gmail.com e-mail-címen tudja felvenni a kapcsolatot.