Éva: Az én anyám a Szabadság-szobor

– Halló, itt a Szabadság-szobor lánya! – így szól a telefonba Thuránszky Éva. Az asszony büszke arra, hogy édesanyja, Erzsébet állt modellt a budapesti Szabadság-szoborhoz.

Lejelentkezik nála

Évente többször felsétál hozzá a Gellért-hegyre, és gyertyát gyújt.

– Ha külföldre utazom, előtte elköszönök tőle, amikor hazajövök, akkor is lejelentkezem – meséli nevetve.
Éva a teleket Tenerifén tölti, a tengerparton fest. Nyáron pedig portrékat rajzol Hévízen és Keszthelyen. Édesanyja 1989-ben meghalt, azt mondja, addig ő vigyázott rá, most pedig Éva vigyáz a szoborra.

Szatírnak nézte

– Budapesten a Dózsa György út és a Thököly sarkán pillantotta meg édesanyámat a világhírű szobrászművész, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond. Nagyon izgatott lett, és megkérte, hogy menjen vele. Persze anyám először megijedt, és szatírnak nézte – mondja Éva.

A szobrásznak hiába ajánlottak korábban színésznőket és modelleket a feladatra, ragaszkodott Erzsikéhez. Végül nagy nehezen sikerült rábeszélnie a fiatal lányt. A mű rohamtempóban, hat hét alatt készült el. Erzsike igazi pálmaágat tartott a kezében a munka alatt, miközben ventillátor lobogtatta a haját. Kisfaludi ragaszkodott ahhoz, hogy derékig érő frizuráját rövidebbre vágják. A szobrot 1947. április 5-én avatták fel, helyét a Gellért-hegyen az oroszok jelölték ki.

Ingyen csinálta

– Édesanyám társadalmi munkában állt modellt, nem kapott pénzt érte. Később a soproni szanatóriumban dolgozott évtizedekig röntgenasszisztensként. Végtelenül szerény asszony volt, nem szeretett ezzel dicsekedni, hiába ostromolták az újságírók – teszi hozzá a lánya.

Éva viszont szívesen idézi fel a különös történetet, portréit is úgy írja alá, hogy „a Szabadság-szobor lányától”. A soproni temetőben Thuránszky Tihamérné síremlékén is látható a szobor alakja.

Éva könyvet szeretne írni anyja és a szobor nem mindennapi történetéről.