Észrevette magán? Ezek a jelei a mobilfüggőségnek

Észrevétlenül esünk át a ló túloldalára, s tesszük az egyébként praktikus okostelefont éle­tünk legnélkülözhetetlenebb eszközévé – állítják a szakemberek. Van, aki képes visszafordulni, mert otthon felejtette a mobilját, más teljesen kikészül attól, hogy lemerül a masinája, és képtelen feltölteni. Szlobodnyik Csaba klinika szakpszichológussal beszélgettünk a függőség okairól, jeleiről és a megoldásokról.

Gyorsabb lett nálunk a világ

Negyedszázada elég volt egy héttel korábban megbeszélni egy találkozót, s arról, aki nem jött el, mindenki tudta, hogy megbízhatatlan – kezdi a klinikai szakpszichológus, aki szerint az állandó elérhetőség minden irányban átformálta az embert. – Bármikor, bármi eszünkbe jut, azt azonnal megoszthatjuk másokkal, ez pedig hamar megszokássá válhat. Az állandó internetes jelenlét, pláne, ha nemcsak szöveget, de képeket és videókat is megosztunk, rekordidő alatt lemerítheti az akkumulátort. Ez pedig komolyan kihat a mobilfüggőre, mert az állandó elérhetőség hiányától úgy érzi, magára hagyták. Ugyanúgy magányosnak érzi magát, mint a párkapcsolatban élő társfüggő, aki mellett éppen nincs ott a kedvese – magyarázza Szlobodnyik Csaba. 

Figyelmeztető jelek lehetnek

A mobilfüggőség szinte észrevétlenül alakul ki, ám léteznek apró figyelmeztető jelek, melyeket érdemes komolyan venni. Ilyen például, ha túl gyakran érzékeljük alaptalanul, hogy csörög vagy rezeg a készülékünk. S az is beszédes, ha rekordidő alatt lemerül a telefon. Nem csoda, hogy Nagy-Britanniában az otthon felejtettem a mobilomat-frászt felváltotta az alacsony az akkumulátorszint-pánik, ami ellen hordozható mobiltöltőkkel próbálnak védekezni a megszállottak.

Érdemes megfigyelnünk, milyen ügyek miatt ragadunk mobilt. – Sokszor lényegtelen dolgok miatt is azonnal tárcsázunk. A hosszú és tartalmatlan beszélgetések, különösen, ha a párunkkal folytatjuk azokat, felszínessé tehetik a kapcsolatot. Ugyanez szülő-gyerek esetében megnehezíti a leválást. A rendszeresen egymást hívóknál pedig gyakran előfordul, hogy csak a semmiről beszélgetnek – példálózik a szakember, majd rátér a mobilfüggőség internetes oldalára.

– Sokan olyan virtuális csoportokban érzik jól magukat, melynek tagjaival még sosem találkoztak, mégis fontosnak érzik, hogy ne maradjanak le a gondolataikról. S ott vannak a hírfalók. Régen elég volt megnézni a híradót vagy elolvasni az újságot, hogy képben legyünk, ma viszont számtalan csatornán ömlenek az események, a celebek kalandjai pedig átvették a szappanoperák szerepét. Értük izgulunk, az ő életüket figyeljük ahelyett, hogy a sajátunkat élnénk – figyelmeztet a lélekgyógyász.

Van kiút, de ehhez akaraterő is kell

Félsiker, ha a felhasználó belátja, hogy amit tesz, az rá nézve kifejezetten káros. Érdekes kísérlet lehet, ha direkt otthon hagyja a mobilját, majd este ellenőrzi, hányan is keresték, milyen ügyben, s ezek közül valójában mennyi volt halaszthatatlanul fontos. A leszokásnál van, aki eldönti, hogy szakít az addigi életével, elhatározását pedig megingathatatlan tett követi. Másnak a fokozatosság elve segít, mindig csak egy kis idővel csökkenti a mobilmániáját, pont annyival, amennyi még nem vált ki nála elvonási tüneteket. Majd ha hozzászokott a mérsékléshez, még lejjebb teszi az időhatárt. S olyan is akad, akinek külső szakemberre van szüksége, hogy kiderüljön, mi állhat a függősége hátterében vagy mi elől menekül a mobiltelefonjához.