Esterházy addig akart élni, amíg tudott írni

Rák, ez a jó kezdőszó, noha nem rögtön hangzott el, nem hamar, bár azt nem gondolnám, hogy kerülték az orvosok a szót. Sőt, én voltam, aki derűsen rákérdeztem – kezdi Hasnyálmirigynaplóját Esterházy Péter. Az első bejegyzés 2015. május 24-i, az utolsó idén márciusban született. A könyv az író küzdelmét írja le, májáttétes hasnyálmirigyrákjáról, vagyis Hasnyálkáról – ahogy máshol nevezi. Az, ahogy megbirkózik a diagnózissal, folyamatosan növekvő aluszékonyságával, ami az írástól is elvette az erejét, a kezelések mellékhatásaival, és a rövid, reményteli időszak után is hittel, de még a nagy bajban is sajátos „csibésznyelvével”, bárki számára példaértékű lehet. Esterházy Péter 66 éves volt, az egyik legtermékenyebb kortárs író, halálával hatalmas űr maradt utána.

Esterházy Péter a nagy nevű család grófi ágának tagja. Matematikusként végzett az ELTE-n, mégis a magyar posztmodern irodalom legjelentősebb alakja lett. Utazás a tizenhatos mélyére című könyvét talán az is ismeri, aki nem mindennap forgat könyveket. A kötet a németországi futball-világbajnokságra időzítve jelent meg, s nem csak a fociról szól, Esterházy elmeséli benne azt is, hogyan kopott meg egykori focitudása, és hogyan találkozott a világhírű modellel, Heidi Klummal. EP genetikusan szerette a focit, testvére, Márton válogatott labdarúgó volt, Péter pedig óriási focidrukker és játékos. Kedvenc klubja, a Fradi saját szavaival búcsúzott tőle.

„Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Vagy még egyszerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő” – idézte Esterházyt a klub.

Barátai, olvasói is megrendülten búcsúztak pénteken az írótól, a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében gyűltek össze egy kö­zös gyertyagyújtásra. 

„Nagyon szerettem őt, nem tudok ezenkívül most mást mondani” – mondta megrendülten a Fidelio.hu-nak Spiró György. Dragomán György, író közösségi oldalán egy fotóval és egy személyes képaláírással búcsúzott: „EP főz. Méghozzá mákosgubát. Épp a porcukrot keveri össze a mákkal. 2008 van, nyár van. Hallom, ahogy azt mondja, főzni nem, de enni annál jobban. Ezen röhögünk, most is hallom, mindig hallani fogom.”

Till Attila a Facebookon így em­lékezett: „Esterházy Péter. Kevés ilyen ember van, aki mindenkinek jelentett valamit. Össze is kötött most is rengeteg embert. Nyugodj békében!”

Barátja, Szüts Miklós festőművész szerint tudni lehetett, hogy halála hamarosan bekövetkezik, és Esterházy addig akart élni, amíg mondatokat tudott írni.

„Minden jó volt vele: jó volt vele nyaralni, jó volt vele csak ülni és hallgatni a fű növését. Nagyon szerettem mutogatni neki a munkáimat, mert becsülte őket, én pedig borzasztóan szerettem az írásait” – em­lékezett a festő.

Esterházy Péter haláláról a The New York Times és az APA osztrák hírügynökség is megemlékezett: „elhunyt a posztmodern irónia magyar mestere” – írták.

Esterházy Péter temetéséről később tájékoztatják a közvéleményt.