Endre találta ki a Charles Bronson nevet

A fenti megállapítást a legendás filmes, Martin Scorsese tette Tóth Endréről, akit egyik örök kedvencének tart. Olyannyira, hogy 2010-ben az egyik általa létrehozott, régi filmek megőrzésével és felújításával foglalkozó cég restaurálta de Toth „Két lány az utcán” című művét, és újra bemutatta a cannes-i filmfesz­tiválon.

A Tóth Endreként 1913-ban, Makón született rendező a két világháború között még irodalmi körökben mozgott, jó barátja volt az író Molnár Ferencnek is. Később azonban a filmek felé fordult, s ezt igen jó érzékkel tette, hiszen hazánkban forgatott öt filmje, amit mind egy szálig 1939-ben csinált, nagy sikerrel futott. A legenda szerint a nyilasok és a nácik emiatt propagandafilmest akartak belőle faragni, ő viszont inkább emigrált az Egyesült Államokba.

Mozis karrierjét itt sem adta fel, forgatókönyvíróként még Oscar-díjra is jelölték A pisztolyhősért. Később több, akkoriban kevéssé jelentős, mára azonban hi­vatkozási alapnak számító művet tett le az asztalra. Főleg krimiket és westerneket csinált, a korszak olyan sztárjaival forgatott, mint Kirk Douglas, Gary Cooper, Michael Caine, Walter Matthau, Anita Ekberg, Ernest Borgnine, Randolph Scott vagy Charles Bronson. Utóbbi ráadásul nemcsak a karrierjét beindító mellékszerepeket köszönheti Tóth Endrének, hanem a nevét is. Az akkor még Charles Buchinskyként dolgozó színészt Makó szülötte nevezte el Bronsonnak, amikor épp a Bronson-kanyonban forgattak.

André de Toth kü­lönleges fi­gura volt. Nemcsak azért, mert falta a nőket, és évente akár három-négy filmet is megcsinált, hanem azért is, mert még fiatalon megvakult az egyik szemére, s emiatt szemfedőt hordott. En­nek fényében mókás tény, hogy hozzá kötődik a      filmtörténet első 3D-s műve, az 1953-as „A viaszbabák háza”. Nem mellesleg ez­zel a munkával indult útjára a legendás Vincent Price horrorfilmes pályafutása is.

– Az élet istentelenül fekete, én pedig az életről forgatok – vallotta a 15 évvel ezelőtt, 2002-ben elhunyt Tóth Endre.