Eltűnt mára az igazi makói hagyma

Lenyomta a külföldi

Hogy mi a nélkülözhetetlen alapja a szép, krémes, selymes halászlének vagy a tökéletes pörkölt ízének és – nagyon fontos! – a szaft sűrűségének, azt szinte mindenki tudja Magyarországon. Az ízes, édes, mégis enyhén csípős vöröshagyma a titok nyitja, ám manapság nem nagyon találunk olyat, ami eltűnne, szétfőne a lében. Amit ma kapunk, üvegesen marad a tányér szélén.

Annak ellenére, hogy sok piacon hirdetik az árusok úgy a vöröshagymát, hogy makói, ez – meg lehet kockáztatni a kijelentést – hazugság. A makói termelők többsége ugyanis fokozatosan lemondott a fajtáról, az évek során az olcsó importáru Németországból és Hollandiából lenyomta az eredeti magyar makóit. Utóbbit nem lehet eladni, az árérzékeny magyar átlagvásárló nem fizeti meg a plusz száz forintos különbséget.

Alig húsz hektáron

Amíg működött a Hagymakutató Intézet, Makón négy fajtát termesztettek. Ma már csak néhány gazda foglalkozik az egyébként kényes, dughagymás, hagyományos fajtával. Összesen nincs húszhektárnyi terület, amin eredeti makói fajta teremne, amiből két kamiont sem lehet megtölteni. A híres vöröshagyma helyzetével a Délmagyarország című napilap is két nagy cikkben foglalkozott a napokban.

– A hagyományos, úgynevezett CR fajta nem terem túl sokat, hektáronként fele annyit és dupla annyiért, mint más fajták – magyarázza a Borsnak Fekete János, azok egyike, akik a makói fenntartásáért küzdenek. – Cserébe nagyon jó beltartalmi értékű, kimagaslóan magas szárazanyag-tartalmú, és tökéletes íze és illata van. Esős időben viszont nagyon hamar tönkremegy.

Utolsó mohikánok

Maroknyian vannak, akiknek szívügye a makói hagyma, és még nem mondtak le teljesen a fajtáról. Két évvel ezelőtt elindult ugyanis egy fajtakísérlet, aminek az a célja, hogy egy olyan, keresztezett makói hagymát „neveljenek ki”, ami jól tud alkalmazkodni a körülményekhez, és versenyképes lehet a piacon.

– Szerencsére vagyunk még néhányan, akiknek fontos, hogy az érték tovább éljen. A családjaink is  benne vannak, szóval van utánpótlás, hogy a hagyományos megmaradjon – bizakodik Fekete János, aki a Hagyma Terméktanács elnöki posztját is betölti. Szerinte ugyanakkor még legalább tíz év, mire eredményt tudnak elérni, de a lelkesedéssel legalább nincs gond. Nem is lehet: aki harminc éve dolgozik rendületlenül, nem hagyja annyiban élete munkáját.