Eltűnt fiú édesanyján nyerészkedett a látó

Minden anya rémálmát élte át Erika, amikor egy szeptemberi napon egyik pillanatról a másikra eltűnt imádott fia, Imre. 

– A menyem szólt, hogy nem éri el a fiam. Próbáltuk a kisebbik fiammal hívogatni, de a gyomromban, a zsigereimben éreztem, hogy valami nagy baj történt – kezdte a történetét Erika. – Napokig jártuk sírva a környéket, az erdőket. Utólag kiderült: ott is jártunk, ahol végül megtalálták – mondta az asszony a könnyei­vel küszködve.

A reményvesztett Erikának a rendőrség sem tudott semmit mondani, nem találták a fiút. A „látót” egyik ismerőse ajánlotta neki.

– Felhívta, kért nekem időpontot, az összeget is megmondta. Bármimet odaadtam volna, ha segít előkeríteni a fiam. Amikor odamentem, háromnegyed órát váratott, majd szépen kifaggatott. Azt mondta, hogy a fiam egy sárga házban van, körbe nyárfával, léckerítésekkel. Azt állította, hogy él és haza fog jönni. Kicsit megnyugodtam, fizettem is neki, amennyit csak kért – tette hozzá az összetört édesanya. Fia ekkor már nem élt, holtteste 17 nap után került elő.

– Láttam a tűzoltókat és a rend­őröket, megrogyott a lábam. Jött felém a tűzoltó, de nem mertem odamenni hozzá, mert rettegtem attól, amit közölni fog. Végül a rendőrök mondták el, hogy őt találták meg.

Erika azóta csak árnyéka ön­magának, 20 kilót fogyott, nyugtatókon él. 

– Haragudtam mindenkire, kü­lö­nösen a látóra. Miért mondta azt, hogy él a fiam, miért hittem ne­ki, miért nem kerestem tovább? Egy anyának szörnyű dolog, ha elveszti a fiát, de az, hogy áltattak, átvertek, csak még nehezebbé tesz mindent.