Elképesztő gyűjteménye van az expilóta Lászlónak

Nyolcévesen cigarettát, majd jelvényeket és bélyegeket halmozott fel otthon. Később, a főiskola elvégzése után vadászpilóta lett, ami teljes mértékben kitöltötte az életét, eszébe sem jutott gyerekkori hobbija, a gyűjtés. Ám miután leszerelt, nem találta a helyét.

– 2001-ben, ugyanabban az évben, amikor nyugdíjba mentem, meghalt a nővérem. Volt neki három baltája, amit én örököltem, de két-három évig még azzal voltam elfoglalva, hogy nagyon hiányzik a repülés. De aztán történt valami. Elkezdtem szerszámokat gyűjteni, de nem akármilyeneket ám, és attól kezdve jobban éreztem magam – meséli László.

A férfi pápai házában ma már 1060 balta, fejsze és szekerce sorakozik. A legtöbb 50-70 éves, kovácsolt vas, ám legrégebbi darabja egy Budapesten,1894-ben gyártott bárd. Közben a különféle szúrófegyverek is megtetszettek neki, így ma már bajonettek, vadásztőrök, kések is találhatóak a pincéjében. De még ez sem volt elég a korábbi vadászpilótának. – Egyik barátommal építettük ezt a házat. Amikor készen lett, mindig át kellett mennem a szomszédba kalapácsért, fogóért és sorolhatnám. Ennek az lett a vége, hogy mára funkciójukat vesztett, régi szerszámokat is elkezdtem felhalmozni, például franciakulcsokat. És hogy tovább fokozzam, még gyalukat is gyűjtök. A legrégebbi egy 1890-es Stanley, ami nagyjából olyan, mint az autóknál a Mer­cedes. A feleségem már tíz­ezermesternek hív – mosolyo­dik el.

Legnagyobb becsben a hatvanadik születésnapjára kapott fegyvert tartja.

– Ez az angol testőrség díszelgő kardja, amit a Wilkinson gyártott – mutatja a gyönyörű darabot László, aki nem mindennapi gyűjteményét unokáira kívánja majd hagyni. – Addig is azt szeretném a legjobban, hogy valaki – akár egy múzeum vagy önkormányzat – segítségével egy állandó tárlat keretében legyen látható.