Életmentő öntözés - így kell okosan csinálni

Volt már igen kemény téli fagy, korai tavaszodás fagyokkal, felhőszakadás, zivatar, pusztító jégeső, fákat döntő vihar, augusztus elején pedig trópusi forróság, égető napsütés. Sokat szenvedtek a házi-és vadállatok, és különösen a növények, amelyek nem képesek védettebb helyet keresni maguknak.

Ilyenkor, augusztus vége felé már azt szoktuk ajánlani a kertészkedőknek, hogy csökkentsék az öntözések gyakoriságát és a felhasznált víz mennyiségét, ezzel gyorsítva a gyümölcsök és a zöld hajtások beérését annak érdekében, hogy a tél fagyait károsodás nélkül viseljék el. Most azonban nagy szükség van a nyárvégi öntözésre, hogy ezzel is csökkentsük a szokatlan hőségek káros hatását
és előkészítsük a jövő évi termést.

BorsOnline (@borsonline) által megosztott bejegyzés, 2017. Aug 15., 02:24 PDT

Fokozottan ügyeljünk az öntözővíz tisztaságára, mert a patakokból, a folyókból, vagy a tavakból származó víz káros vegyületekkel szennyeződött lehet. Ne a növények lombozatára, hanem a talajra öntsük a vizet. Lehetőleg ne öntözzünk hideg vezetékes vízzel, mert az megperzseli a levelek érzékeny bőrszövetét!

Napos időben a – különösen szórófejjel – öntözött víz nagy része elpárolog és nem jut el a felszívó gyökerekhez, ezért lehetőleg kora reggel, vagy az esti szürkületben öntözzünk. Ez utóbbi különösen azért előnyös, mert most már hosszabbak és hűvösebbek az éjszakák, ezért az esti öntözés hatásosabb.

A növények vízszükséglete nagyon különböző. A sziklakerti, a fűszer- és a pozsgás levelű növények jobban elviselik a tartós szárazságot, mint az ablakládában vagy cserépben hervadozó muskátli, a mályvarózsa, vagy a folyamatosan virágzó, vékony levelű fukszia.

Általánosan elfogadott szabály az, hogy egy négyzetméternyi terület egy centiméteres száraz talajának a feltöltéséhez tíz liter öntözővízre van szükség. A homoktalajok kisebb vízmennyiséggel is feltölthetőek, de gyorsabban elvesztik a víztartalmukat, míg a kötött vályog- és agyagos talajok több vizet igényelnek, de azt hosszabb ideig képesek tárolni. A sekélyen gyökerező egynyári virágok és a zöldségfélék többsége több öntözést igényel, mint a felszívó gyökereit a mélyebb talajrétegben kifejlesztő díszfák, díszbokrok és az idősebb, vadalanyra szemzett gyümölcsfák. A sekélyen gyökerező növényeinket gyakrabban és kisebb vízmennyiséggel, a mélyen gyökerezőket pedig ritkábban, de nagyobb vízadagokkal tartsuk kedvező kondícióban. Az árnyékkedvelő dísznövények viszonylag kisebb vízadagokkal is megelégszenek.

Öntözés után ne feledkezzünk meg a megszikkadt feltalaj porhanyításáról, sekély kapálásáról, mert ez csökkenti a talajba juttatott öntözővíz gyors elpárolgását. Igen jó, de sajnos ritkán alkalmazott módszer a megöntözött talaj takarása félig érett komposzttal, kéregforgáccsal, lekaszált fűvel, ez a mulcsréteg hűvösen és nyirkosan tartja a talajt, tehát fokozza az öntözés jótékony hatását.

A kiürült zöldségágyások, a fatányérok és szőlősorok talajának a kiszáradását célszerű zöldtrágyanövények (facélia, csillagfürt, rozs, stb.) vetésével védeni a kiszáradás ellen; ezek a „zöldítő” növények az ősz folyamán a talajba forgatva elősegítik a humuszképződést.