Elbúcsúztak Gallai Pétertől - Heilig Gábornak nem volt ereje elmenni a temetésre

Gallai Péter egyik leggyönyörűbb szerzeményének szövegével búcsúztak a barátok: „Szállj fel magasra, Péter!” – hangzott el a Kozma utcai zsidó temetőben a jól ismert rövidke mondat. Pétert az édesanyja, Zsuzsa néni, a fia, Dávid és a társa, Rita kísérte utolsó útjára, mellettük a muzsikustársak közül Charlie és Závodi János volt jelen, és persze sok régi cimbora és egykori jó barát. 

A Piramis és a Bikini zenekarok billentyűsét jó ba­rátja, Heilig Gábor levélben búcsúztatta. Képtelen volt személyesen jelen lenni a temetésén. A ze­nész írását a koporsó előtt olvasták fel: 

„Nagyon, nagyon be­csüljük egymást. Jelen időt használok, mert nemcsak az évek számára gondolok, hanem azért, mert még nem akarom és nem is tudom tudomásul venni a múlt időt, azt, hogy ismertük egymást. Meg tudod, nem is csak a személyes ismertségre gondolok... hanem a lelkire is. Sőt  főleg arra. A lelkire. Egy nyitottnak tűnő, de mégis zárkózott ember lelkére, akit nekem nem volt nehéz megismerni, mert úgy hívják: rokonlélek. Soha nem beszéltünk ilyesmiről, nálad is, nálam is működött a férfiszemérem. (...) Ezt a levelet nekem kellett volna felolvasnom, itt a temetéseden. Nem tudtam eljönni. Ta­lán jobb is így. Biztos, hogy elbőgtem volna magam. Tu­dod, Péter, a lelkek. Heilig Gábor.” 

Horváth Attila  zeneszövegíró is beszédet mondott, ő kiemelte: amíg Gallai Péter dalai megmaradnak, addig Péter is itt marad velünk, köztünk, így mindenkit arra kért, hogy újra és újra hallgassa meg Péter szerzeményeit, hogy soha ne felejtsük őt el. 

A temetésen vé­gül a rabbi beszélt, aki azt mondta, Gallai Péter egy rendkívüli ember volt, akinek a létezése sosem merülhet a feledés homályába. Aki volt olyan szerencsés, hogy ismerhette, az tudja: 

„Ezernyi év öröme volt egyetlen pillantásában.” 

Gallai Péter szeptember 16-án, 65 éves korában hunyt el.