Eb-re készül a 81 éves szupernagyi

– Bevallom, most először va­gyok úgy, hogy nem a győzelem, ha­nem a részvétel a fontos, hogy ne sérüljek meg, és pástra léphessek Olaszországban – mondja az 1964-ben a női tőr­csapattal olimpiai aranyérmet, 19 évesen egyéni világbajnoki címet szerzett Lídia néni. – Tavaly ősszel a korosztályos vébére is tudatosan készültem, ám egy nemzetközi felkészülési versenyen izomszakadást szenvedtem. Egész pályafutásomat megúsztam sérülés nélkül, ezért ez a baleset egy kis lelki traumát okozott. Az vigasztalt, hogy nem sokan mondhatják el magukról: túl a nyolcvanon sportsérülést szenvednek. 

Mivel gyorsan felépült, úgy döntött, nekivág a májusi egyéni kontinensviadalnak. Az olimpiai bajnok tanítvánnyal is büszkélkedő kardedző, Szepesi László mód­szerét alkalmazva, erősítés céljából egy gyerekmedence vízében lábmunkázik, és persze az  edzőterembe is lejár.

– Könnyebb dolgom van, mi­óta az újonnan bevezetett plusz 75-ös kategóriának köszönhetően már nem a 70 évesekkel kell együtt vívnom. Vagyis öt évet nyertem – teszi hozzá viccelődve. Arra a kérdésre, hogy mi a titka fiatalos, sportos alakjának, is megvan a válasza.

– A gének mellett az, hogy a mozgás az életem. Ha nem sportolok, elvonási tüneteim vannak. Napjaimat a legendás nőitorna-oktató, Berczik Sári néni gimnasztikájával kezdem, ami minden iz­mot megmozgat. Ma már csak negyedóra ez a gyakorlás. Télen hetente háromszor, nyáron lehetőség szerint naponta járok úszni, de ez az unokáktól függ. Boldog főfoglalkozású nagymama vagyok, sütök-főzök nekik, ed­­zésre, versenyre viszem őket.