Durva téveszméi lettek a szülés után ennek a nőnek

Egy anya hónapokig arra várt, hogy hívja őt Erzsébet királynő azzal, hogy ő lesz Nagy-Britannia új miniszterelnöke. Emellett gyakran elindította a tűzjelzőt, mert azt gondolta, hogy nem működik, meg volt ugyanis győződve arról, hogy ő és újszülöttje is a lángok áldozatává válik. Férjéről pedig azt hitte, hogy borzalmas dolgokat tesz gyerekeikkel.

Jenny Fox szülés utáni pszichózisban, a szülés utáni depresszió egy súlyos fajtájában szenvedett, egy idő után franciául kezdett el beszélni, mert azt hitte, tökéletesen tud a nyelven; sokszor elvesztette a türelmét és megszállottan figyelte a híradásokat, mert biztos volt benne, hamarosan hívja Erzsébet királynő, hogy felkérje miniszterelnönek.

A szülés utáni pszichózisa miatt el kellett szakítani a férjétől és idősebbik gyerekétől, és egy speciális helyre került, ahol hasonló betegségben szenvedő anyákkal foglalkoznak.

A 39 éves anya a kezelések alatt olyan gyenge lett, hogy lábra sem tudott állni.

A betegség először négy héttel 2015 májusi szülése után jelentkezett. Súlyos alváshiánya volt, mer egyszerűen nem tudott elaludni a rá várakozó feladatokról. „Olyan volt, mint biciklivel le a hegyről, tudván, hogy nincs rajta fék, ami megállíthatna” – mesélte Jenny a Mirrornak.

Az alváshiányból kifolyólag nagyon ingerülté vált, bármilyen kis dolgon felhúzta magát. Az anya nem sokkal később már egy olyan klinikán volt, ahol mentális betegséggel szenvedő anyákat kezeltek úgy, hogy velük lehet a gyerekük is. A folyamatos orvosi kezelés ellenére azonban folyamatosan romlott Jenny állapota. Ekkor kezdődött az a tévképzete, hogy miniszterelnök lesz. „Elkezdtem abban hinni, hogy én leszek a következő kormányfő, és mikor néztem a híradót, azt gondoltam, bármelyik pillanatban úgy dönthet a királynő, hogy én leszek a miniszterelnök”. Hetekig tartott ez a képzete.

Hat hónapig kezelték a klinikán, ezalatt volt egy időszak, mikor attól félt leginkább, hogy tűz áldozatává válik kisbabájával. Az elején ugyanis volt egy tűzriadó, és ő a kijárattal ellenkező irányba indult ki az otthonból.

Állapota pedig még tovább romlott, franciául próbált meg beszélni a kétségbeesett anya, mert ettől azt remélte, hogy  míg angolról lefordítja a mondatokat magában, addig le tudja lassítani a gondolatait. Ráadásul azt hitte, hogy kitűnően beszél franciál, de ez egyáltalán nem volt így.

A mentális állapota annyira leromlott, hogy egy másik elmeklinikára szállították át egy hónapra, babáját, Libbyt pedig férjére, Henryre bízták. Ekkora már öt naponta aludt csak valamennyit, annyira legyengült, hogy lábra sem tudott állni.

Aztán elkezdett javulni a helyzete, előbb visszakerült az anyákkal foglalkozó intézetbe, majd karácsonykor haza is engedték már, bár nagyon nehéz volt megszoknia a kinti életet, teljesen elveszítette az önbizalmát, még egy teafőzés is nehezére esett.

Végül csak tovább javult az állapota, Libby első szülinapja volt a fordulópont, ekkor már vissza tudott nézni az elmúlt egy évére, és elkezdte egész jól érezni magát. Nyáron aztán elmentek nyaralni, amikor végre azt érezte: „az agyam újra normálisan működik”.