Csak a villámot nem élte túl a 484 éves Normafa

Nincs budapesti, aki ne ismerné a Sváb­hegy–Jánoshegy vonulatában fekvő csodaszép, kellemes kilátópontot, a Normafát. Kirándulás, levegőzés, piknikezés, síelés, szánkózás – elsőre mindenkinek ez ugrik be a közkedvelt budai kirándulóhelyről. De azt ta­lán kevesen tudják, hogy a Normafa va­­lóban lé­tezett, és el­képesztően hatalmas fa volt.

A két­­­száz éve nép­szerű ki­­rán­du­lóhelyet övező legendáknak a Mr. Fos­ter ka­lan­do­zásai Bu­da­pes­ten nevű blog járt utána. Az operaénekesek és a színészek már a XIX. században gyakran ki­rán­dultak ide. A Normafát azonban nemcsak a gyönyörű kilátás és a tiszta levegő miatt ismerték, hanem egy régi bükkfa miatt is, amely 1927-ig állt. Ez a fa a már említett óriási méretei mellett pont amiatt érdekes, mert állítólag miatta hívták Normafának a környéket.

Mátyás pihent alatta

A fáról legendás történetek születtek. A XIX. században azt állították, hogy már az Árpád-házi királyok idejében állt. Más források szerint maga Mátyás király is megpihent a fa árnyékában.

Azon az 1969-es emléktáblán pedig, ami ma a fa helyén áll, az olvasható, hogy a fa Mátyás születésekor sarjadt, 1443-ban.

Miért épp Norma?

Schodelné Klein Rozália operaénekesnő annyira megörült egy, a fánál kapott ajándéknak, hogy örömében dalra fakadt.

Egy 1831-es operának, Bellini Normájának egyik áriáját énekelte el a fánál. Állítólag az 1840-es, rögtönzött előadás után kezdték Normafának hívni a bükköt. Addig a fa a Viharbükk nevet viselte, ugyanis minden természeti csapást túlélt. De nem sokáig…

Villám szakította szét

Az öreg fát végül a viharok okozta károk győzték le.

A hatalmas törzs az utolsó, 1890-re tehető, megrendítő villámcsapástól már kettészakadt, és elindult a pusztulás felé. 1927. június 19-én az­tán újabb és végzetesnek bizonyuló villámcsapás érte, amiben elpusztult. De a neve és a legendák azóta is élnek.