Blau Bettina: Másra adták apám ruháját a kórházban

Szavakat nem találni arra, micso­da fejetlenség ural­kodik egy budapesti kórházban. Minden jel arra mutat: az intézményben kép­telenek vi­gyázni a be­tegek értékeire, a személyzet egyes tag­­jai pedig kiábrándító hangnemet ütnek meg a hozzátartozókkal szemben.

Blau Bettina édesapja másfél éve egy rendkívül súlyos betegségben szenved. Az 53 éves Vilmos nemrégiben rosszul lett, mentő vitte a kórházba.

– Nagyon aggódtunk érte, így egyáltalán nem hiányzott a borzalmas fogadtatás. Azonnal az intenzív osztályra vitték. Ott ül­tem négy órát, de egy szót nem voltak hajlandóak elárulni az állapotáról. Másnap az egyik nővér beengedett, de az osztályon dolgozók többször is úgy dobtak ki onnan, mint va­lami kutyát. Végig türelmesen vártam, nem szóltam egy szót sem. Idegileg azonban nagyon megtörtem, többször is elsírtam magam – panaszolta a Borsnak Bettina.

Édesapját né­hány nap múlva áthelyezték egy másik osztályra, így megpróbálták elkérni a beérkezésekor vi­selt ruháit.

– Több osztályon is próbálkoztam, de még ők voltak felháborodva, hogy mit akarok én. A mentőben vele utaztam, érdekes mó­don ott még megvol­tak a ruhái. A karórája is nyom nélkül eltűnt. Az egyik nővérpult­nál egyszer csak megjelent a főnővér, és vállalhatatlan stílusban nekem esett a várakozó betegek előtt. Azt mondta: takarodjak onnan haza, nincs ott sem­milyen ruha. Mocskos ci­gánynak nevezett, és azzal jött, hogy biztosan nem dolgozom, és az ő adójából élek. Felháborító, hogy egyáltalán ilyet mert feltételezni rólam. Majdnem el­süllyedtem szégyenemben – fakadt ki Vilmos lánya.

És a csattanó csak ekkor kö­vetkezett: egy idegen férfit toltak ki az egyik kórteremből, aki döbbenetes módon Bettina édesapjának ruháit viselte. Hogy mindez hogyan fordulhatott elő, arra nem kaptak választ, velünk pedig a kórházvezetés azt közölte: nem tudnak ilyen ügyről, hozzájuk nem érkezett panasz.