Biztos halál vár a cirkuszból mentett érdi oroszlánokra

Senki sem tudja, mi lesz az oroszlánokkal, amiket az érdi Noel Tanya tulajdonosa mentett meg a biztos halál elől. Itt ideiglenes szállást biztosít az álla­toknak most is, ám jogilag nem tarthatná ott őket.

– Igaz, hogy csak állatkertben vagy rezervátumokban lehet oroszlánokat tartani, de nem hagyhattam, hogy kivégezzék őket – kezdi a Borsnak Kolonits Attila, a Noel Tanya tulajdonosa.

De pontosan hogyan jutott a tanya az oroszlánokhoz? A romániai cirkuszoknak 2019. január elseje óta törvényileg tiltják, hogy vadállatokat tartsanak, emiatt ren­geteg elefántot, zebrát, valamint sok oroszlánt altattak el, leszámítva azokat, amiknek sikerült helyet találni – Attila egy ilyen cirkuszból mentett ki öt oroszlánt a kivégzés elől.

– Régóta foglalkozom vadállatokkal, tapasztalatom is van, hogyan kell tartani és nevelni őket. De amikor felhívtak a cirkuszból, nem tudtam, hogyan tudnám elszállásolni őket, nem is akartam, de végül mégis belementem. Nem volt szívem otthagyni, hogy elaltassák őket is, mint már nagyon sok társukat – mondja a Borsnak Attila.

Az itthoni állatkertek nem tudják befogadni a fogságban született és nevelkedett oroszlánokat, ezért Attila külföldön próbálkozik he­lyet találni ne­kik. A tanya ugyanis valamiért nem kap állatkerti minősítést, pedig, mint Attila mondja, az oroszlánokat előírások szerint tartják, és minden ellenőrzésnek megfeleltek eddig. – Amikor idekerültek, összeszorult mindannyiunk szíve. Csontsoványak, bolhásak voltak, több állatnak még véreztek a sebei. Egy hónapig szoktattuk őket az ételhez, amit nagy valószínűséggel nem nagyon kaptak. Mostanra már rendesen elfogadják, amit kapnak, és orvos is rendszeresen kezeli őket – mondja Polónyi Rita, az egyik állatgondozó.

Az állatok állapota ennek ellenére nem sok jóval kecsegtet, nincs sok idejük hátra. A két tíz év körüli ivartalanított hímnek, Portosnak és Aramisnak a leggyengébbek az esélyei, már idősek. A harmadik hím, Dartagnan szinte feleakkora hím társainál. A legbátrabb Lili, aki emberek között nevelkedett, és egyáltalán nem fél tőlük, hozzászokott a simogatáshoz, sőt az ételt is szépen elveszi a gondozóitól.

A Noel Tanya szívből reméli, jó helyet tudnak majd találni az állatoknak, vagy mégis sikerül megkapniuk az engedélyt. Ha a helyzet nem változik, hiába mentették meg őket, el kell altatni az állatokat, amikért egyelőre senki nem jelentkezett. Ők a maguk részéről mindent megtesznek, hogy a borzasztóan sovány és megcsonkított állato­kon segítsenek.