Benkő László: Félek, hogy én leszek a következő

tragédia Évtizedek után először, hétfőn újra összeállt az ős-Omega. Bár ez akár a rocktörténelem ünnepe is lehetett volna, mégis szomorú volt az apropója, hogy Benkő László, Kóbor János, Kovacsics András, Varsányi Gergely és Laux József ismét egy szobában tartózkodott. A szoba ugyanis Laux balatonfüredi kórterme volt, teli gépekkel, infúziós palackokkal és egy végtelenül gyenge zenésszel. Laux évek óta küzdött különböző betegségekkel: magas volt a cukra, rossz a szíve és a veséje, korábban találtak egy jóindulatú daganatot is a fejében.

Agyműtétre várt, mert az eddig csak egyensúlyproblémákat okozó daganat növekedni kezdett – a balatonfüredi szívkórházban fel akarták erősíteni a nagy műtétre. A héten Budapestre szállították, két kórházat is megjárt, hogy elvégezzék a beavatkozást, de Laux ezt már nem tudta megvárni. Kóma közeli mélyalvásba került, tüdőgyulladást kapott, veséi is felmondták a szolgálatot, végül az összes szerve leállt. 

– Hétfőn a Balatonnál volt koncertünk, közel hozzá, ezért meglátogattuk. Fantasztikus és megrázó, hogy még tudtunk találkozni, és mindannyian ott álltunk az ágyánál. Egyben olyan is, mint egy lázálom. Megdöbbentő volt a látványa, hiszen egy héttel ezelőtt még Somló Tamás temetésén találkoztunk. Már akkor is gyanús volt, hogy nincs jól, de erre senki nem számított. Hívtuk, hogy jöjjön, do­boljon el egy nótát, próbáltunk erőt önteni belé. Felismert még minket, de távozáskor már csak annyit mondott, ez volt az utolsó találkozásunk – mesélte sírva Benkő László, aki úgy fogal­mazott, természetes barátai­nak halála, hiszen nem fiatalok már, de akkor is összezúzza az em­bert. – Úgy próbáltunk élni, hogy egyre nagyobb kamasz lett be­lőlünk. Nem számoltam az éveket, születésnapokkor is csak sunyin hátranéztem, hogy mennyi van mögöttem, de előre sosem. Somló és Laux azonban kimozdított ebből. Félek, hogy én leszek a következő – mondta a zenész.

Kóbor János szerint is elkeserítő látvány volt, ahogy zenésztársuk feküdt a rideg kórházi szobában.  – Láttuk, hogy gyenge, aggódtunk érte, hogy talán kockázatos ebben az állapotban a műtét. Miután eljöttünk tőle, a koncertig egymáshoz sem szóltunk, nem tudtunk mit mondani. Le kellett nyomnunk a bulit úgy, hogy a közönség semmit se vegyen észre. Utána viszont Lacival összeölelkeztünk. Talán akkor fogtuk fel. Múlt héten elénekeltük az Éjszakai országút című számunkat Somló emlékére, pedig nem játszottuk már ezer éve. Ezen a héten Józsi emlékére fog szólni ez a dal, de soha többet nem szeretném eljátszani – mondta szintén sírva Kóbor János.