Pár éve még az sem volt biztos, hogy életben marad, mégis elégedett az életével a békamániás Horváth Jánosné. A budapesti asszony azt mondja, nincs oka panaszkodni.
– Tíz évvel ezelőtt diagnosztizáltak nálam áttétes rákot. Sajnos fél év késéssel mentem el orvoshoz, megnehezítettem a saját dolgomat – vallja be Mária, aki ennek ellenére nem adta fel, sőt meg sem fordult a fejében, hogy meghalhat.
– Úgy éreztem, példát kell mutatnom a gyógyulásommal. Ráadásul hihetetlen mennyiségű szeretet áradt felém a barátaim, családtagjaim köréből. Mária nagy állatbarát. Ottjártunkkor egy kiskutya (Panda), egy papagáj (Dani), egy ékszerteknős (Lina) és négy karmosbéka is fogadott minket. A békák pedig különleges szerepet játszanak az asszony életében.
– Gyerekkoromban sokat jártunk a Balatonra, ahol mindig összeszedtem a békákat, és játszottam velük. Nagyon szeretem, hogy ennyire színes, változatos és a vízben roppant ügyes ez a faj. Mária szenvedélye gyerekkora óta töretlen, sőt betegsége alatt számos békás ajándékkal lepték meg őt.
– A békák mutatták az utat a gyógyulásomhoz. Az egyik kedvencem az a piros plüssállat, amit Amytől, a kisunokámtól kaptam. Ez volt bent velem a kórházban is – meséli. Egyedül azt sajnálja, hogy nincs pénze egy-két egzotikusabb brekit tartani, mert azok elég komoly odafigyelést igényelnek. Mária másokat is mindig arra biztat, hogy ne adják fel a reményt, és több fórumon is igyekszik példát mutatni a saját sorsával.
– Szörnyű volt, amikor pár esztendeje egy 19 éves lány azt mondta, hogy ő feladja, nem bírja a kezeléseket, nem bír tovább élni. Ez a kép folyton előttem van, de ebből is csak erőt merítek, és másokat is igyekszem motiválni – fogalmaz Mária, akinek történetét pozitív életszemléletének köszönhetően Szombat Éva fotográfus is feldolgozta nemrégiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.