Az élete is veszélyben volt, mikor dinoszaurusznak hitte magát Lucy

Egy ritka, akár halálos kimenetelű betegség miatt Lucy Evans azt hitte magáról, hogy dinoszaurusz, egy nap pedig azt, hogy egy majom, akinek az állatkertben a helye.

A betegség tünetei – úgymint a paranoia, a hangulatváltozások és a furcsa viselkedés – először májusban jelentkeztek nála. Emellett sokat hányt és a látása is romlani kezdett, úgyhogy a 18 éves szülei orvoshoz vitték a lányt, akik mániákus depressziót diagnosztizáltak nála először.

De a téveszméi egyre csak erősödtek, emiatt az anyukája, az 52 éves Liza Jackson arra kezdett gyanakodni, hogy valmi más áll a háttérben, és elvitte Lucyt egy másik orvoshoz, aki Anti-N-metil-D-aszpartát-receptor-encephalitist diagnosztizált nála, ami egy ritka betegség, 2 millió emberből csak egy ember szenved benne.

„Agresszívvé és erőszakossá váltam” – mesélte Lucy a Mirrornak. Élénk hallucinációi is voltak, volt olyan, mikor azt gondolta, hogy leestek a lábujjai, de ennél komolyabb képzetei is voltak: „Egy nap elkezdtem folyamatosan majom hangokat hallatni, és meg voltam győződve róla, hogy el kell mennem az egyik állatkertbe. A következő nap, azt gondoltam, hogy egy T-Rex vagyok, felállítottam a hajamat, mintha az lenne a farkam. Mániákusan rajzoltam a kifestőkönyvekbe, Olyannyira, hogy a kezeim elkezdtek felhólyagosodni.”

Teljesen úgy tűnt, mintha elvesztette volna az eszét,mintha mentális betegségben szenvedne,  ezért nagyon hálás az orvosának, hogy felfedezte a betegséget nála. Noha még most is küzd a betegség hosszútávú hatásaival, most már walesi otthonában regenerálódhat. Ha nem veszik észre az agyi elváltozását, akkor meg is hallhatott volna, mert nem a szükséges kezelést kapta volna.

Ehelyett öt napon keresztül kapott 12 órán keresztül szteroidot, ami megölte a fehérvérsejteket, amelyek az agyára támadtak. Aztán antitestekben gazdag plazmát kapott, de ennek a két kezelésnek az erdményei elmaradtak a várakozásttól. Aztán egy gyógyszerrel kezdték el kezelni, az orvosok Lucy családjának azt mondták, ha ez sem segít, akkor nem tudnak már mást tenni.

De szerencsére segített, noha kellemetlen mellékhatásai voltak, mint a fejfájás és a hányinger. A kórházban eltöltött hét hét után kezdhetett el kimenni az épületből, de nagyon nehezére esett, a kezeit is alig tudta mozgatni, és csak csoszogva tudott járni. Négy napnál tovább nem is tudott visszaemlékezni.

Lassan azért kezd rendbe jönni, noha még mindig 24 fajta gyógyszert szed, és az élete végéig kell szednie ezekből. Annak a veszélye is fenáll, hogy visszakerül a kórházba a lány. Mindennek ellenére nagyon szerencsésnek érzi magát Lucy, ahogy mondja: „viszonylag alacsony árat fizettem azért, hogy itt lehessek még”.