Arca felét adta a kétgyermekes anya az életéért cserébe

Egy ritka betegség keserítette meg és tartotta folyamatos életveszélyben egy 29 éves, kétgyermekes édesanya életét: a Dél-Dakotában élő Jennifer Hiles arteriovénás malformatióban (AVM) szenved. Tünetei már egész kis korában jelentkeztek, ám eleinte azt hitték, csak egy anyajegy miatt jelentek meg elváltozások az arcán. Csak 12 éves korára hozták meg a helyes diagnózist. Az AVM gyakorlatilag az érrendszer abnormális fejlődése: a kapilláris hálózat hiányában az artériás vér közvetlenül a vénás rendszerbe ömlik, melynek következtében a beteg hihetetlenül vérzékeny lesz. A kis Jennifert tiniként egyszer mentőhelikopterrel vitték kórházba - egy „egyszerű” orrvérzés miatt.

Az asszony hosszú évek szenvedése (valamint a folyamatos életveszély) után végre áteshetett egy olyan műtéten, ami új életet, új esélyt adhat neki - noha emiatt gyakorlatilag a fél arcát el kellett távolítani, illetve újra kellett alkotni.

Jennifer arcába hosszú hetekig töltöttek folyamatosan sóoldatot, hogy kitágítsák a bőrét, és így legyen elegendő szövet a kivágott felületek helyett. Emellett az orrát is újjáalkották - méghozzá a bordájából. „Ezek a bőrszövet-tágítók olyanok, mintha mellimplantátumaid lennének - csak az arcodban” - magyarázta Jennifer.

A műtétet New Yorkban hajtották végre, és noha menet közben minden jól alakult, utólag voltak komplikációk: az asszony jobb arcfele ugyanis kezdett elhalni, ami nagyobb hegesedést eredményezett, mint amire számítottak, valamint egy területen az orra alatt az AVM is elkezdett visszatérni - írja a Mirror.

Amikor a bőröd szó szerint elhal az arcodon, az nagyon rémisztő.

„Naponta százszor nézek a tükörbe, hogy lássam a változást, miközben imádkozom, hogy jobban legyek. Nem tudom, hogy valaha is normálisan fogok kinézni. Nem akarok tökéletes lenni - csak normális” - mondja Jennifer, akit a hat operációból álló beavatkozásra nem csak férje, Dustin, de kislányai, a hétéves Marlina és az ötéves Kiah is elkísértek.

„Abban reménykedem, hogy egy nap, ha belépek egy szobába, már csak engem látnak majd, nem pedig az állapotomat.”