Aleskát kiutálták a TV2 műsorából

Tizenkét nap. Mindössze ennyit bírt az Exatlon Hungary versenyében Sáfrány Emese. A felnőttfilmezést légtornára cserélő fiatal lányt felőrölték csapattársai folyamatos beszólásai, a hitetlenkedésük a sporteredményeivel kapcsolatban. Mesi tegnap este végül visszavonulót fújt, és hazajött.

Nem tagadja, rettentően megviselte az, ahogy a Bajnokok bántak vele: az, hogy soha nem tudott megfelelni az elvárásaiknak, bármit tett, az rossz volt, elvette a kedvét a játéktól, és a teljesítményét is rontotta. A Bajnokok teljesen rászálltak, mindennapos volt a megaláztatása.

Lemoshatatlan bélyeg

– Hat éve hagytam abba a felnőttfilmezést, ma már keveset kapok a hétköznapokban az előítéletekből, légtornázom, tanítok felnőtteket és gyerekeket is. De tisztában vagyok vele, hogy a felnőttfilmes múltamat nem minden közegben tudják elfogadni. A Bajnokok csapata ilyen volt. A saját teljesítményükhöz nem érezték méltónak a jelenlétemet a közösségükben, de szerintem ez nem engem minősít, hanem elsősorban őket. Egyikük sem törekedett arra, hogy megismerjen, többet tudjon meg rólam vagy a választott sportágamról – indokol­ta döntését lapunknak Mesi, hozzátéve: bár egy-két kivétel­től eltekintve senki sem mondta neki személyesen, hogy mi a baj vele, érezte a folyamatos szembenállást.

– Nyolcan voltak ellenem, és ez bántott. Nem álltam bele a konfliktusokba sem, és erre büszke vagyok. Bármit tettem, nem tudtam megfelelni, sőt bármihez fogtam, az vitát szült. Végül már mindent úgy csináltam, ahogy ők mondták, rájuk hagytam a taktikai döntéseket is, de akkor is lecsesztek. Éreztem, hogy ennek sosem lesz vége, nem akartam, hogy minden kudarcért továbbra is engem hibáztassanak.

Emese úgy érzi, nincs miért szégyenkeznie, mert bár igaz, nem sok pontot gyűjtött csapatának a kintléte alatt, minden tőle telhetőt megtett.

Elfogyott az ambíció

Mesi szerint egyébként induláskor megvolt benne a gyôzni akarás, ez azonban idővel elveszett, a kedve is egyre rosszabb lett. 

– Tény, hogy a jelenlegi fizikai állapotom nem volt megfelelő ezekhez a pályákhoz. Decemberben még versenyeztem, jelenleg épp a pihenő időszakomat töltöttem. De az első nap nyertem, és ha nem kezdenek ki azonnal utána, nyilván nagyobb lendülettel vágtam volna neki a többi pályának. Ha rám ragasztják, hogy béna vagyok, egy idő után el is kezdek úgy viselkedni. Már a második naptól azzal a stres­szelő gondolattal kezdtem versenyezni, hogy vajon mit fogok elrontani – folytatta a légtornász. 

Emesének két ember folyamatos rosszindulata fájt a legjobban. Ungvári Miklós cselgáncsozó már az első nap beszólt neki, de később elnézést kért, és jobb is lett a viszonyuk. Dombi Rudolf kajakozóval azonban egyre rosszabb.

– Dombi so­sem mondta ki, hogy mi baja velem, vagy ha mégis, akkor a többiek előtt, ahol az ő véleménye volt fölényben. Mégis a nyakamba ugrott, amikor megnyertem egy versenyt. Nekem ez furcsa – fogalmazott Emese, aki mindezek ellenére azt mondja, nem haragszik senkire, de úgy érezte, haza kell jönnie.
Erős kritika Dombi még néhány nappal ezelőtt, Mesi csapatba állásakor mondta el lapunknak, mi a véleménye a lányról. 

– Azt gondolom, hogy nem sportoló olyan értelemben, mint mi. Hosszú éveken át dolgoztunk, edzettünk, teljesen más dolgokat tapasztaltunk meg, mint az, aki egészen mással foglalkozott. Nekem ezzel sincs semmi problémám, hiszen mindenki abból él, amiből szeretne, csak más kérdés, hogy valaki tudja-e helyén kezelni azt, hogy ő sportoló-e vagy sem. (…)  A múltjával egy-két ember tisztában volt hírből, a többiek nagyjából egy nap után képbe kerültek, és le voltak döbbenve. Hiszen mi egészen kiskorunktól a sportnak éltünk. Ezért gondolom azt, hogy hívhatja magát Mesi sportolónak, de bajnoknak nem, mert az jóval több, mint hogy valaki lejár sportolni – mondta akkor Dombi.

Emese is szintén gyerekkora óta sportol, táncművészeti középiskolába járt, és a szerzett eredményei alapján sem valószínű, hogy „csak úgy lejárt edzeni”, azokért ő szintén megdolgozott, megküzdött, hogy a saját sportjában bajnok legyen.