A magyar celebeket is őrületbe kergeti a sorbaállás

Ostromállapot alakult ki a budaörsi Electro World áruház környékén, mivel több ezer, olcsó mosógépre és porszívóra vágyó vásárló megrohamozta az üzletet. Délelőtt a Budaörs felé vezető utakon és Budapest Belvárosában is meg­bénult a közlekedés – történt ez 2002. február 20-án. Mire képes az ember, hogy a megszokottnál olcsóbban jusson egy-egy árucikkhez?

Für Anikó azok közé tartozik, akik ki nem állhatják a sorbaállást.

– Emlékeim szerint egy repülőtéri poggyászátvizsgálásnál kellett több mint fél órát sorban állnom. Borzasztó volt. Ennél többet azóta sem vártam sehol – mondja a Borsnak a színművésznő. Für Anikó kérdésünkre, hogy ki lenne az a személy vagy mi lenne az a tárgy, amiért órákat is ácsorogna, nevetve válaszolt.

– Nincs olyan világsztár, akiért hajlandó lennék tülekedni. Hacsak nem az életemről lenne szó. Ha hivatali ügyeket kell intéznem és elkerülhetetlen a várakozás, igyekszem nem nézni az órát, és ez idő alatt elintézem a telefonjaimat.

Boros Lajos is utálja a sorbaállást, mégis volt olyan időszak az életében, amikor hosszú órákat várakozott az áhított cél elérése érdekében.

– A 60-as évek végén közel öt órát álltam sorba egy Spencer Davis Group-koncertjegyért. Ennél valamivel kevesebbet, alig három órát ácsorogtam a vatikáni kincstár előtt, hogy bejussak a kiállításra. Mindkettő megérte – mondja a rádiós műsorvezető, aki mindezt azzal indokolja, hogy az ilyen típusú várakozásnál hasonló érdeklődésű emberek tömörülnek, így kellemesen el lehet cseverészni a többiekkel, szemben például egy hivatali ügyintézéssel.

– Többször előfordult, hogy a bankban nem bírtam kivárni a so­romat, ezért inkább másnap visszamentem. Olyan jó lenne, ha egy okos ember kitalálná és meg is valósítanák, hogy a sorszámomra rá lenne írva, mikor kerülök sorra, vagy előtte SMS-ben értesítenének – mosolyodik el Boros Lajos.

Nem tartozik a kivételek közé Rába Tímea sem. Már ami a sorbaállást illeti.

– Ha meglátok egy hosszú sort, kiráz a hideg. Gyűlölök várni. Még az orvoshoz is időpontot kérek, ha a gyerekkel megyek – meséli a műsorvezető, aki egyszer kénytelen volt negyven percet várni a jogo­sítványa meghosszabbítására.

– Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor egy bevásárlóközpontban nagybevásárlást csináltam. Sikerült mindent beszereznem, a tologatós kosár már dugig volt, amikor észrevettem, hogy csak két pénztár működik és mindkettőnél hatalmas a sor. Annyira mérges lettem, hogy otthagytam a teli bevásárlókosarat az út közepén és hazamentem – idézi fel a nem mindennapi pillanatot Timi.

Katus Attila többszörös sportaerobik-világbajnok gyerekként még vidáman állt sorba.

– Emlékszem, hányszor kellett ácsorogni fagyiért vagy vattacukorért. Akkoriban ez egyáltalán nem volt teher – mondja Attila, akinek mostanában már ideje sincs sorban állni. – Egyszer Szingapúrból Malajziába szerettem volna átjutni, és a határon több mint három órát kellett várni. Nagyon idegőrlő volt. Annál is inkább, mert Malajziában halálbüntetés jár a drogbirtoklásért, így mindig azt figyeltem, nehogy valaki kábítószert tegyen a zsebembe – magyarázza Katus Attila.

Van, amiért megéri

A klinikai pszichológus szerint külön kell választani egy kedvelt vagy előnyös áron megszerezhető termékért való sorállást attól, ha mondjuk az ember – kényszerből – csekket szeretne befizetni. 

– Ha valaki nagyon szeretne valamit, akkor hajlandó akár több órát is várni érte. A banki ügyintézésnél vagy a postán azonban már sokkal türelmetlenebbé válnak az emberek – mondja Szlobodnyik Csaba.

A szakember szerint a hangulatunk is erősen befolyásolja, hogy mennyit tudunk várni, ám a személyiség is számít. – Van, aki ilyenkor elmerül a gondolataiban vagy elővesz egy könyvet, míg más egyre idegesebbé válik, és ugrásra készen várja, hogy sorra kerüljön. Sajnos az utóbbiból van több – magyarázza a klinikai pszichológus.