A Hajdúságban él Magyarország esernyőkirálya

Hajdú-Bihar megyében él egy férfi, akiről száz százalékosan állítható: sosem fog elázni, jöjjön bármekkora zápor vagy zivatar. Havasi István esernyőgyűjteményéhez fogható nincs másik idehaza.

– 2004 tájékán álltam neki az esernyők gyűjtésének. Az első darabot a munkahelyemre dobták be, fogalmam sincs, hogy ki lehetett az. Ekkor jött a kattanás – idézi fel a Borsnak nagy lelkesedéssel a nyugdíjas gyűjtő. – Kezdetben szemétdombokról, kukákból szereztem be az esernyőket. De, ahogy telt-múlt az idő, egyre több ismerősöm szerzett tudomást az új hobbimról, amit ők is, úgymond, szponzoráltak: a család, a barátok, amerre jártak a világban, biztos, hogy hoztak egy új darabot a kollekciómba.

István nem csak gyűjti, javítja is az esernyőket, amikhez maga készít alkatrészeket. Napi több órát foglalatoskodik, szöszöl. Kétezernél is több esernyője annyi helyet foglal, hogy simán már el sem fér egy szobában, így a plafonon is sorakoznak az égi áldástól védő használati tárgyak. Sőt már a ház más szekrényeiben is helyet kellett csinálni, de lassan nincs tovább. István felesége ugyanis megálljt parancsolt férje gyűjtőszenvedélyének.

– A legrégebbi esernyőm több mint 130 éves, a kiegyezés utáni Magyarország idejéből származik, amikor még Ferenc József uralkodott. Nagyon büszke vagyok a japán gésaernyőmre is, de van a világ minden tájáról.

– Szeretem rendszerezni őket: nekem a legkedvesebbek a gyerekesernyők és a színesek, s külön vannak csoportosítva a vállra akasztósak, a görbebotosak, a sétálósak, a kisasszonyosak, a pavilonosak, a zenélősek, az állatfigurások. Hogy melyik a legdrágább, azt nem tudom, de a gyűjtemény milliókat ér. Ettől függetlenül nincs az a pénz, amiért megválnék akár egy darabtól is – jelenti ki határozottan. (Köszönjük a haon.hu segítségét.)