origo.hu
A mese nélkülözhetetlen egy gyerek személyiségfejlődéséhez. A történetek segítségével megtanulják például, hogyan tegyenek különbséget jó és rossz között. Nem mindegy azonban, hogy milyen formában jut el egy-egy történet a kicsikhez.
Egy kutatás arra világít rá, hogy a hároméves gyerekek fizikai valóságként élik meg a képernyőn látottakat. A négyévesek egy mesefilm megnézésekor már kezdik érteni, hogy amit látnak, azok csak képek, ugyanakkor 7-8 éves korukig nem képesek elkülöníteni a tévében látott dolgok valóságtartalmát a fikciótól. Az is kiderült, hogy 11-12 esztendős korukra mélyebben értik, de csupán 16-17 éves korukra látják át teljesen a történetekben az összefüggéseket. A szakemberek szerint szükség van a mesékre a gyereknek, de lehetőleg nem a tévéből.
Más az értékrend
Standovár Sára gyermekpszichológus a Borsnak elmondta: véleménye szerint a népmesék a legjobbak a gyerekeknek.
– Ahogy a klasszikus Disney-mesékben, úgy a népmesékben is vannak hercegnők és hercegek, de nagy különbség, hogy a népmesékben mindig a leggyengébből, a legfiatalabból lesznek a hősök úgy, hogy a történet során jut el a szereplő a teljes boldogsághoz. A gyerek így végigkövetheti a szereplő útját. A rajzfilmekben picit máshol van a hangsúly. Ott szinte mindig a szép, az okos, az erős lesz a hős – mutat rá a Borsnak a szakember. Ez pedig oda vezethet, hogy torz képet kap a gyerek arról, mi kell ahhoz, hogy az ember sikert érjen el.
Mikor szül agressziót?
Sára kiemeli: nagyon fontos, hogy bármilyen mesét néz a gyerek, érdemes utána beszélgetni vele róla.
– Egy agresszív filmtől vagy játéktól nem lesz alapvetően agresszív a gyerek. Ha megnéz a kicsi egy olyan mesét, ami felzaklatja, de utána vigaszt és megnyugtatást kap, akkor az nem ugyanoda épül be, mint annál a gyereknél, akivel nem beszélgetnek. És úgy küzdi le a szorongását, hogy még több ilyen tartalmat néz egészen addig, amíg már nem fél tőle, mert már ez lesz neki a természetes – fejti ki a gyermekpszichológus.
Piroska és a farkas
A másik érv a népmese mellett, hogy a rajzfilmben „ki van az ember elé téve minden”. Az olvasott népmesében meg annyit képzel el a gyerek, amennyi neki belefér.
– Most elindult egy olyan irányzat, hogy kerüljön ki a Piroska és a farkasból, amikor felvágják a farkas hasát. Tudni kell azonban, hogy a gyerekek ezt nem képzelik el azzal a fajta részletességgel, mint a felnőttek. Nekik az marad meg, hogy kimentik a farkasból a nagyit, és megszabadulnak. A gonosz pedig – ami megtestesíti az összes félelmet –, lekerül a mélybe, megszabadulnak tőle. Nem kell utána attól félni, hogy a gyerek ettől szorongani fog – nyugtat meg mindenkit Standovár Sára.
Sok szakember egyébként azt képviseli, hogy ha lehet, akkor óvodáskorban még ne nagyon nézzenek mesét a gyerekek, de azzal is egyetértenek, hogy ez a mai modern világban már nem igazán kivitelezhető.
Bonyolultak a tündérmesék
Dr. Kádár Annamária pszichológus a Borsnak kifejtette: általában középső és nagycsoportos óvodáskor táján jelenik meg a szimultán kettős tudat. A gyerek ekkor már nem azért éli bele magát a mesékbe, mert valóságnak tartja azokat, hiszen tudja, hogy a szőnyeg nem repül, és a varázsszó nem elegendő az átváltozáshoz. Hanem az általuk közvetített igazságban hisz. A kettős tudat kialakulása előtt azért nem ajánlatos tündérmesét mesélni, nézni, mert ezek túl hosszúak, szerkezetük és cselekményük bonyolult, így a gyerek gyakran nem várja meg a mese befejezését. Elmarad a pozitív végkifejlet, ez pedig szorongást válthat ki belőle.
Ez is érdekelhet
Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom 
