7 unoka, 7 dédunoka: 69 éven át szerették egymást

Az első szerelem 19 éves koromban, nagyon nehéz korszakban, a második világháború alatt, 1945 januárjában kezdődött.

Egy budapesti ház óvóhelyén találkoztunk, ő 15 éves volt, az utcákon ádáz harcok folytak. Álmomban sem gondoltam azt, hogy itt a sok borzalom között fogom megismerni azt, aki 66 évig az éle-tem párja, a feleségem lesz. Megláttuk egymást, és ez volt az, amire azt szokták mondani „MEGLÁTNI és MEGSZERETNI AZ ELSŐ LÁTÁSRA”. Mindig kerestük az alkalmat, hogy összebújjunk, és sokat beszélgettünk. Sajnos ez a boldogság csak tizenegy napig tartott egy-két gyámoltalan csókkal.

1945. február 14-én a szovjetek végleg elfoglalták a környéket, és amikor az óvóhelyre jöttek, bennünket, 15 leventét (akik a németek és a nyilasok elől menekültünk) elvittek. Amikor visszanéztem, ő sírt és én is el voltam keseredve, mert nem tudtam, hogy mi lesz a további sorsunk, hová visznek és mit fognak velünk csinálni. Két nap múlva Debrecenbe, majd Romániába, Brassóba, utána Focsaniba vittek. Egy hét múlva a Szovjet-unióba az Ural hegyen túlra, a mostani Jekatyerinburgba szállítottak. A hadifogságban nagyon sokat gondoltam arra a tizenegy napra, amit vele töltöttem, és úgy éreztem, hogy miatta túl kell élnem mindent. 1947 júliu-sában kerültem haza Magyarországra.

Első gondolatom az volt, hogy mi lehet vele, féltem, talán elfelejtett már. Levélben kerestem meg, hogy szeretném meglátogatni. Postafordultával kaptam meg a válaszát, hogy szeretettel várnak a szüleivel együtt. Amikor elmentem hozzájuk, egy nagyon szép fiatal felnőtt nő fogadott. Ő volt.

1948 júliusában házasságot kötöttünk, és azóta is együtt voltunk 66 éven keresztül. Négy gyerekünk született, majd a család hét unokával és hét dédunokával gyarapodott. Feleségem, aki az első és egyetlen szerelmem volt, hosszú betegség és 69 éves szerelem után, 2014. januárban hagyott itt.

Majdnem 91 évesen merem állítani, hogy most is szeretem, mert amit tőle kaptam, azt elfelejteni nem lehet, csodálatos mosolyát mindig magam előtt látom.

KÖSZÖNET NEKED MINDENÉRT. Férjed, Tarnócai Károly