"Ami történt, az rosszabb a halálnál!" - így van most a megvakított kemecsei édesanya

Borzasztón összetörtünk. Annyira, hogy szabadságot kellett kivennem, mert nem akarok magyarázkodni az embereknek. Amióta megtörtént a húgommal a szörnyűség, azóta nincs magánéletem. Nem mehetek el csak úgy bárhová, hogy ne ismernének fel. Összesúgnak az emberek, és aki bátorságot vesz, hogy megszólítson, annak válaszolnom is kell. Ezek az esetek újra traumatizálnak. Újra látom magam előtt a történteket. Gabi kiszakított szemeit, a hajából csorgó vért. A felismerhetetlenségig megkínzott testvéremet

Nem akarok emberek közé menni, mert nem tudom a választ én sem, hogyan születhetett ilyen ítéletet. Éjszakákat töltök azzal, hogy újra és újra elolvasom a rendelkezésre álló dokumentumokat. Az igazság pedig az, hogy aljas indokból, előre megtervelten, brutális kegyetlenséggel, kis híján kivégezte Gabit. Megjegyzem, ez nem csupán az én szubjektív konklúzióm. Ezt írta le minden szakértő, erről szólt minden vallomás

Gabriella még a mostani lelkiállapotában is elvégzi a feladatait. Ma is ebédet főzött, aztán szeretettel várta haza a legféltettebb kincsét az óvodából. A kislánya ma kapta meg a karácsonyi képeit. Gabica pedig szomorúan, meggyötörten kérdezte tőlem, hogy milyen a keresztlányom. Szeretné ugyanis a fotót vizualizálni, de nem tudja, hiszen lehetetlen. Gabi a véletlennek, hitünk szerint Istennek és a szomszédoknak köszönheti, hogy él. Nem tudom, hogy mi a terve vele Istennek, de biztosan állítom, hogy ami a húgommal történt, rosszabb a halálnál. Megcsonkítva, megkínozva próbál élni, de ez a gyalázatos ítélet, nem engedi, hogy a gyógyulás útjára léphessen.