Egy várakozással teli, csodálatos időszak változott egyik pillanatról a másikra rémálommá, hatalmas tragédiává Istvánék életében. Kisfiuk életveszélyes állapotban jött a világra, az édesanya életét pedig hosszas harc árán sem tudták megmenteni az orvosok.
István és Viki boldog családban éltek, a második gyermeküket várták, ám Dávidka születésekor drámai események következtek egymás után. Az újszülöttet azonnal rohammentőbe tették, hogy a megfelelő kórházba szállítsák, az édesanya életét pedig három küzdelmes óra után sem sikerült megmenteni. István nehezen élte meg, hogy elveszítette társát, és egyedül maradt egy újszülöttel és egy kiskamasszal, Flórával.
Viki terhessége körül még minden rendben volt. Dávid születése után jött a hidegzuhany
– kezdi a Borsnak István, aki nagyon várta Dávid születését, ám az a nap nemcsak örömöt, hanem fájdalmas gyászt is hozott a család életébe.
– A szülés során is úgy tűnt nekem, hogy minden rendben, bár a fájások nagyon elhúzódtak és Viki nagyon szenvedett – emlékezik vissza megtörten István. Dávid nehezen jött a világra és nem sírt fel, ahogy azt mindenki várta.
– Emiatt azonnal elvitték, és én ott maradtam Vikivel – meséli az édesapa, aki elárulta, ezt követően kezdtek el jelentkezni Vikin azok a jelek, amikből már lehetett sejteni, hogy valami gond van. Istvánt azonnal kiküldték, így nem lehetett a feleségével az asszony utolsó perceiben.
Csak annyit láttam, hogy hirtelen mindenki elkezd fejvesztve rohangálni. Ekkor már éreztem, hogy valami nagy baj lehet
– meséli István, akit néhány óra feszült várakozás után arról értesítettek, hogy több órás küzdelmes munka ellenére sem tudták megmenteni a felesége életét. Viki véráramába magzatvíz került, ami anafilaxiás sokkot idézett elő nála.
Egy világ omlott össze akkor bennem, gyakorlatilag sokkot kaptam
– csuklik el István hangja még most is a fájdalmas emlékektől. Most, négy év elteltével csak Dávid felépülése és a család békéje hajtja.
– Dávid oxigénhiányos állapotban született, majd másnap kapott egy agyvérzést is, így küzdöttek az életéért és hetekig kórházban volt – meséli az apuka kisfia történetét, aki annak ellenére, hogy képtelen önállóan ülni, állni és járni, egy mosolygós és boldog kisfiú.
– Dávid 24 órás felügyeletet igényel, ráadásul folyamatosan fejlesztésre, logopédiára és egyéb kezelésekre kell vinni őt – számol be István, akinek legfőbb segítsége az édesanyja, de ő lassan már alig bírja megemelni a 4 éves Dávidot.
– Kipróbáltuk Dáviddal a robotterápiát, amit nagyon dicsérnek. Ez egy hatalmas robotgép, mely megtanítja az idegrendszert a járás mozdulatsorára – meséli lelkesen István, aki hálás azért, hogy gyermeke értelmi képességei nem sérültek meg nagyon, így szépen, fokozatosan alakul a beszéde is.
– Egyelőre még csak a szavak elejét mondja, de már ez is nagy előrelépés. A mozgása, a finommotorikája a legnagyobb probléma. A kisautót ő nem úgy tolja, mint mások, inkább löki, kiesik a kezéből és képtelen önállóan ülni – sorolja István a mindennapi gondjaikat.
A család a CsodaCsoport Alapítványon keresztül indított adománygyűjtést Dávid költséges robotterápiájának fedezésére, bízva a jóérzésű emberek támogatásában, hogy Dávid minden lehetőséget megkaphasson arra, hogy lábra álljon. Szerencsére Flóra és Dávid jól vannak, hiszen mindenfajta lelki támogatást megkapnak a családtól és a szakemberektől.
Az öngyilkos betegség támadta meg a tündéri kislányt.
