Nem vesz fel cigizőt a cég, kitört a háborúskodás a neten

Egyre többször találkozhatunk olyan álláshirdetésekkel, amelyek kizárnak egy csomó embert a jelentkezők köréből. „Fiatal és csinos lányokat” keresnek recepciósnak, vagy egyes munkahelyeken elvárás a jó fizikum. Van, amit megjelölhet a munkáltató feltételként, és van, amit nem, de vajon hol van pontosan a határ a munka által megkövetelt tulajdonságok és a diszkrimináció között?

Újabban a háborúskodás néhány olyan álláshirdetés körül tört ki, amik kikötötték, hogy nem pályázhatnak dohányzókat a munkára.

– kérdezi egy férfi, amire jöttek a dühös és kevésbé dühös kommentek pro és kontra: van, aki szerint semmi köze hozzá a munkáltatónak, de olyan is akad, aki teljesen egyetért vagy jobban felügyelné a dohányosokat.

Mi is találtunk ilyen hirdetéseket

Körülnéztünk a neten, és jó pár olyan álláshirdetéssel találkoztunk, amiben leírják, hogy nem lehet dohányozni.

„Konditerembe keresünk egy fő lányt pultos, recepciós munkakörbe, főállásba. Előképzettség nem szükséges, a dohányzás kizáró ok.” 

Mi van, ha felvettek, de mi dohányzunk?

Érdemes tudni, hogy ha már egy adott munkahelyen dolgozunk, akkor véd minket a törvény, hiszen: az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetés minden formáját, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport bármely helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt (mint a dohányzás) kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint amelyben más személy vagy csoport (mint most a nem dohányzók) részesül, részesült vagy részesülne. Tehát a dohányosokat csak azért nem lehet a munkahelyen szankcionálni vagy hátrányosan megkülönböztetni, mert dohányoznak, ez jogellenes lenne a munkáltató részéről.

Mondhatja-e a munkáltató, hogy csak nem dohányzókat vesz fel?

A törvény védi a munkavállalót, tilos a hátrányos megkülönböztetés! Nem lehet sem az életkora, a neme, nemi identitás vagy szexuális irányultsága miatt elutasítani valakit. Nem köthető ki továbbá a bőrszín, a nemzetiség vagy az anyanyelv sem, ahogy azért sem érhet valakit hátrányos megkülönböztetés, mert anya vagy éppen párkapcsolatban él, sőt a terhes nőket sem lehet a terhességre hivatkozva elutasítani egy interjún. Ha a felsoroltak miatt mégis negatív választ kapnánk egy munkáltatótól, érdemes az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóságot megkeresni.

Vannak viszont olyan vitatott tulajdonságok és helyzetek, amelyek akár beférnének a felsoroltak közé az egyéb kategóriába, mégis ezekről egyértelműen nem rendelkezik törvény. Ilyen a dohányzás megkülönböztetése is, de ide tartozhat például a tetoválás vagy a különleges hajszínekre vonatkozó diszkrimináció. Így ha kétes esettel kerülnénk szembe mindenképp érdemes felkeresni az EBFF-et, akik bizonyosan tudnak tájékoztatást adni a konkrét helyzetre vonatkozóan.

Nem jár plusz szünet a dohányosoknak!

A dohányszünet munkajogi szempontból munkaközi szünetnek minősíthető, amelyből napi több mint hat óra munkaidő esetén 20 perc, míg napi több mint kilenc óra munkaidő esetén 45 perc illeti meg a munkavállalót. A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával, akár napi több részletben kell kiadni a munkavállalónak. Az, hogy a munkavállaló mivel tölti a munkaközi szünetet (ebéd, dohányzás stb.) a munkavállaló döntésén múlik. Azonban a dohányzó kollégáknak nem jár több szünet, mint a nemdohányzó munkavállalóknak.