Kétségbeesés

Cicákkal megpakolt Ladával menekült Budapestig egy ukrán nő

Címkék

Létrehozva: 2022.11.17.

Jókor jó helyen – tartja a mondás, ami tökéletesen illett arra a helyzetre, ahol egy Odesszából menekülő, kétségbeesett ukrán nő keresett segítséget cicáival Budapesten. Szerencsére azonban pont Fedák Andrásba, a kárpátaljai, ukránul is beszélő rendőrbe botlott bele.

Forrás: BRFK

Vélhetően már a kétségbeesés határán állhatott azon a zord, november hetedikei estén az az ukrán asszony, aki egészen Odesszától menekült Budapestig. A nő egy Ladával és tíz macskával vágott neki a hajmeresztő útnak, Budapestre érve azonban nem tudta, hova forduljon.

Teljesen véletlenül kanyarodott pont a Stefánia úti rendőrkapitányság elé, ahol Fedák András törzsőrmesterrel találta szemben magát:

Megcsináltam a napi feladatot hajnali kettőre, aztán kimentem területet ellenőrizni. Ahogy kijöttem a kapitányság ajtaján, egyből láttam, hogy éppen megállt egy Lada

– mesélt a Borsnak a kárpátaljai rendőr. Az elcsigázottnak tűnő nő először angolul próbált beszélni a rendőrhöz, aki azonban azonnal felismerte az akcentusát.

Egyből felismertem az akcentust, amikor pedig megnéztem a rendszámot, rögtön ukránra váltottam

– mesélte mosolyogva András.

A cicák makulátlan helyen, étellel ellátva utaztak Odesszából - Fotó: BRFK

Az asszony arca anyanyelve hallatán azonnal felderült és nagyon csodálkozott is, rögvest elmondta, hogy valójában véletlen állt meg ott.

Mondtam is neki, hogy jó eséllyel talán az egyetlen szolgálatban lévő, ukránul is beszélő rendőrt találta meg. Szegény hölgy már nagyon fáradt volt, egyedül vezette végig az utat, csekély pihenőkkel, így nagyon fáradt volt, emellett alig evett-ivott, a GPS-e pedig Magyarországon nem működött

– sorolta.

András nem először segít a háború elől menekülőknek - Fotó: BRFK

A rendőr rögvest nekilátott, hogy szállást keressen a hölgynek.

– Többször is tolmácsoltam a BOK csarnokban, így szerencsére azt is pontosan tudtam, hogy szállásügyben mit és hol kell intézni. Először ugyan úgy volt, hogy a cicákat nem viheti magával, azonban ez is elrendeződött: amikor odaértünk a szállóhoz, én tolmácsoltam, a Migration Aid emberei segítettek, és azt is engedték, hogy a cicákat is bevigye – mesélte. Elmondta, hogy az asszony ekkor nyugodott meg végleg.

Akkor volt igazán boldog, amikor megtudta, hogy a cicák is bemehetnek vele, azzal a feltétellel, hogy kitakarít, mielőtt elmegy. De erre nem is volt szükség, magától felajánlotta

– szögezte le.

Hozzátette, az asszony valóban hatalmas macskarajongó lehetett, hiszen még a kabátja hajtókája is párducmintás volt

A kocsi is gyönyörűen ki volt takarítva és bugyolálva, a vezető és a hátsó ülések között háló feszült, a hátsó részen pedig a cicáknak légterelő és tiszta macskaalom volt, emellett tele volt az autó macska étellel és a nekik való holmikkal. Mindent megtett, hogy az állatainak kényelmes legyen ez a hosszú út. Még a szálló ételét sem fogadta el, mondta, hogy hozott magával a cicáknak

– tette hozzá.

A szállásolás levezénylése után az asszony megölelte a rendőrt, és a számát is elkérte, hogy megköszönhesse neki a gondoskodást.

Tolmácsoltam a Keletiben, a Nyugatiban és a BOK-ban is, többen is tettek már így, volt, aki vissza is hívott. Most is otthagytam a számom a szállón, hogy hívjanak, ha tolmács segítsége kell. Örömmel teszem, mert mindig boldog vagyok, ha segíthetek! Most is az isteni szerencsén múlott, hogy pont jókor és jó helyen találkoztunk.