Fél évszázada építi szobányi terepasztalát a szabadszállási orvos

Otthona egyik szobájában, a plafonra húzva egy hatalmas terepasztal „lebeg”, ami a leengedésnél egy bakra kerül. Ha ezt összeilleszti a többi résszel, akkor 5 pályán 85 mozdony és 130 kocsi folyamatos körforgásban zakatol. De a pálya melletti apró házakban, és a tereken is pezseg az élet. Mozog minden: vannak táncoló párok, karmester a zenekarával, munkáját végző kéményseprő, közlekedő autók, forgó reklámoszlop, működő szökőkút és jelzőlámpák, sőt még szeretkező párból is kettő: az egyik egy lakásban, a másik a bokor mögött.

– A vasútmodellek iránti szenvedélyem hároméves koromban kezdődött, amikor a szüleimtől kaptam egy mozdonyt néhány kocsival és hozzá egy kör alakú, széles nyomtávú sínpályát és az ehhez járó trafót – mesélte a Hétvégi Borsnak dr. Réthy Aladár.

A jelenlegi terepasztalt 1972. augusztus 7-én kezdtem összeállítani. Mindent én csinálok rajta, és ami lehetőség van a szobán belül, azt kihasználom.

Hivatás és hobbi

– Nem orvosnak készültem, nagyon érdekelt az elektronika, de apámat követve végül én is orvos lettem. Viszont Szegeden az egyetemi éveim alatt beiratkoztam egy kibernetikai szakkörbe, és innen a tudás, ami a hobbimhoz elengedhetetlen. Amikor elindítom a terepasztalt, a váltók, a jelzők, a megállások, a vonatok indítása, minden magától működik. Ha valami mégsem, akkor bizony be kell mászni alá – mutatta a doktor úr, aki a kezdetektől minden kiadást vezet.

Drága mulatság

– Nehéz lenne megmondani, hogy mennyi pénzt költöttem már rá, hiszen annak idején, 1960-ban egy V200-as dízelmozdony 540 forintba került, ma meg 80-100 ezer. Szerencsére van Budapesten egy vasútmodell-börze és onnan sok minden beszerezhető. De például Bécsben, a second hand boltokból is sok dologhoz hozzá lehet jutni olcsón. 

Az elromlott elektronikát saját maga javítja és van egy ismerőse, aki esztergálni tud. Így, ha valamelyik mozdony fém alkatrésze hibás, akkor ő segít. A terepasztal mini fáinak a beszerzése is nagyon költséges lenne, de megmutatták neki, hogy Pécs környékén van egy gazféle, ami zöld festékkel lefújva élethű fává válik. A házakat is meg kell vásárolni, ahogy a terepasztalon lévő figurákat az elektronikájukkal együtt, de festés nélkül olcsóbbak, azt pedig már otthon is el lehet végezni.

– Ez a kisvasutas elfoglaltság nagyon jó arra, hogy amikor nem nézek tévét, nem olvasok újságot, nem sportolok a szobai futógépen, akkor leköti a figyelmemet. Az új tervezéseknél mindent átgondolok, a feleségem lerajzolja, az elektronikai részét pedig már én építem meg – tette hozzá.

Megértő feleség

– Amikor a feleségemnek elkezdtem udvarolni, ő is, meg én is Kecskeméten laktunk a szüleinkkel. Már jó másfél hónapja udvaroltam neki, amikor a szüleim elmentek valahová nyaralni egy hétre. Sétáltunk, és felvetettem, jöjjön fel hozzánk, megmutatnám a vasútgyűjteményemet. Csodák csodája, ráállt. Még csak egy csók sem csattant, de éjszaka kettőig vonatoztunk. Akkor gondoltam úgy, hogy ezzel a kislánnyal érdemes foglalkozni – idézte föl nevetve. 

Egyébként azóta is közös szenvedélyük a minivasút, nehéz lenne megmondani, melyikük is szereti jobban. Merthogy korábban volt, hogy a doktor úr el akarta adni a pályát a vonatokkal, és helyette részletre venni egy Mercedes autót, de a felesége nem engedte. 

Kíváncsi látogatók

Amikor bekapcsolja a terepasztal rendszerét, minden megy magától, de ha kell, bele tud nyúlni az ehhez kiépített vezérlőről. 

– Műszaki hiba, vagy karambol sajnos előfordulhat, sőt magam is tudok okozni, de tudatosan nem akarok, mert sérüléssel jár. 

S hogy rajtuk kívül más is élvezheti-e ezt a fantasztikus hobbit?

– Jönnek barátok, ismerősök, sőt néha akár egy komplett iskolai osztály is. De azért ez nem nyilvános, az ember a lakásába nem mindenkit enged be. Kivinni a szobából pedig már nem lehet, mert ahhoz falat kéne bontani – nevetett dr. Réthy Aladár.