Parancsra ölt foglyokat és falta a nőket az ezerarcú gengszter, aki közellenséggé vált – 18+

Franciaország első számú közellenségének kiáltották ki a hetvenes években Jacques Mesrine-t, aki igazi lázadó volt, gyűlölte a törvényt és a hatalmat.

Háborús trauma

Jómódú családban nőtt fel, szülei egy neves katolikus iskolába küldték, ám már ott kitűnt különc, megzabolázhatatlan természetével, így kicsapták. De a kevésbé szigorú iskolákban sem volt maradása. Miután bevonult a francia hadseregbe, önként jelentkezett, hogy részt vegyen az algériai háborúban, mint ejtőernyős, kommandós, s parancsra foglyokat ölt. Apja állítása szerint az ekkor átéltek hatására tért végleg a bűn útjára.

Sorozatos rablások

Először 1962-ben került börtönbe – 18 hónapra –, bankrablásért. Szabadulása után úgy tűnt, megpróbál tisztességes munkát vállalni, de nem járt sikerrel. Ezek után nem kísérletezett többé, hanem engedett a könnyű pénz, a szép nők és az alvilág csábításának. 1965-ben Palma de Mallorcán kémkedés vádjával tartóztatták le 6 hónapra. Majd szabadulása után jöttek az újabb rablások: ékszerüzlet Genfben, étterem Chamonix-ban, divatüzlet Párizsban. 1968-ban Quebecbe menekült a szeretőjével, ahol párja házvezetőnőként, ő pedig sofőrként helyezkedett el a milliomos Georges Deslauriers-nél, akit megpróbáltak elrabolni. Sikertelenül. Mesrine az emberrablási kísérletért rács mögé került, ahonnan egy gyilkossal, Jean-Paul Mercierrel 1972-ben megszökött, hogy Montrealban egy sor bankot kiraboljanak.

Újra lecsukták a duót, újra megszöktek, több börtönőrt megsebesítve. Később két vadőrrel is végeztek és folytatták a bankok kifosztását. Mesrine visszatért Párizsba, és ott is kirámolt egy pénzintézetet, majd meglőtte egy kávézó pénztárosát. Elkapása után húsz évet kapott. Ám fegyverrel túszul ejtette az őt elítélő bírót, és elmenekült. 

Mesteri szökés

Négy hónapja volt szökésben, amikor párizsi lakásában letartóztatták és visszavitték a La Santé börtönbe. 1978-ig bírta, amikor egy társával ebből a szuperbiztonságosnak tartott dutyiból is meglépett. Folytatta az ámokfutást: kaszinórablással, túszejtéssel, egy bankár és egy ingatlanmágnás elrablásával. Ráadásul egyre több interjú jelent meg vele, nevetségessé téve a hatóságokat.

Dicstelen vég

A cikkekben és a rácsok mögött írt két könyvében kigúnyolta és lejáratta a francia igazságszolgáltatást, de tiltakozott az embertelen börtönviszonyok ellen is. Nem csoda, hogy végül el akarták hallgattatni, és elkapás helyett gyakorlatilag nyílt színen kivégezték. A hatóságok fülest kaptak az autója rendszámáról, és miután megfigyelték, és megbizonyosodtak a személyazonosságáról, 1979. november 2-án szitává lőtték az autójában. 
Az életéről két film is készült – legutóbb 2008-ban Vincent Cassel főszereplésével –, de több zeneszám és regény is született róla.