Két évig nem mehettem haza – egy szatyornyi ruhával tették ki otthonról Szarvas Józsefet

Szarvas József vidéki segédszínészből jutott el oda, hogy idén megkapta a Kossuth-díjat. A paraszti sorba született tehetséget ugyanis nem támogatta szigorú édesapja. A színész a kedden megjelenő Ripost7 hetilap legfrissebb számában mesélt a kezdeti évekről és a nélkülözésről.

Fogalmam sincs, hogyan van az, hogy egy gyermek, aki én voltam, minden feladott vers mellé egy másikat is tanult, hogyan van az, hogy ezeket a verseket a tanárnő mindig ezzel a fiúcskával mondatta az osztály előtt, de így történt. Pedig a családfámban közel s távol nem akadt senki, aki rajongta volna a verseket. Sőt, amikor engem felvettek segédszínésznek Debrecenbe, az apám engem egy szatyornyi ruhával elűzött a háztól és két évig nem mehettem haza – mesélte Szarvas József.

Hozzátette, albérletbe költözött, kétezer forint volt a gázsija, amiből kétszáz forint volt a lakhatása, kétszáz forint pedig kötelezően ment könyvekre.

„Aztán az első héten felmerült egy nem várt költség, ugyanis az összes ruhámat tönkretettem azzal, hogy az anyámtól látott módon kimostam őket hipós lavórban. Az ugyanis nem maradt meg a fejemben, hogy csak a fehér ruhákkal járt el ily módon. Szóval gyűjtenem kellett ruhára is. Aztán megláttam, hogy a színészházban a többiek fogat is mosnak. Szóval venni kellett fogkefét és fogkrémet is. Aztán rájöttem, hogy minden nap fogat kell mosni, bizony ki kellett szorítanom ezeknek a „luxuscikkeknek” az árát minden hónapban” – emlékezett vissza.

Ebben az időszakban sokat nélkülözött. Minden hónap utolsó hetében vissza kellett vonulnia a színészház magányába, hiszen fillérre elfogyott a pénze.

Ilyenkor vettem egy kiló almát és csak olvastam. Kellett ahhoz az éhezés, hogy átrágjam magam az irodalom remekein és végül azzá váljak, aki ma vagyok – mondta a Kossuth-díjas színész.

A Szarvas Jószeffel készített teljes interjút elolvashatja a Ripost7 legfrissebb számában!