Városi legenda? Az ördög parazsa világít Jack töklámpásában

A hiedelem szerint október 31-e éjszakán

elvékonyodik a határ az emberi és a szellemvilág között, így a holtak könnyedén átjöhetnek az embe­rek közé.

A halottak ilyenkor bármilyen formában megjelenhetnek, de ha az élők rémisztő szörnynek maszkírozzák magukat, akkor az ártó szellemek közülük valónak gondolják őket, és nem esik bántódásuk.

Ezen az éjszakán elvékonyodik a határ

A töklámpások készítése főként a halloweenhez kapcsolódik, ami október 31-re esik. Sokan úgy tartják számon, mint egy tipikusan amerikai szokást, pedig az ünnepnek kelta gyökerei vannak. A mai Nagy-Britannia területén élő po­gány népek szerint ezen a napon kezdődik a sötétség időszaka. A kelták úgy vélték, a napisten ilyenkor a sötétség fogságába esik. Ezen az éjszakán elvékonyodik a határ az ember és a szellemvilág között, így a holtak átjöhetnek az emberek közé. Ezért a papok felmentek a hegytetőre, tüzeket gyújtottak, körbetáncolták, és mindenkinek adtak a parázsból, hogy az megvédje őket. A töklámpásokat is azért faragták és faragják ijesztő, torz emberi fejjé, hogy elriasszák vele az itt bolyongó lelkeket. 

Egy részeges ír kováccsal kezdődött

A legenda szerint a töklámpás nevét

egy Jack O’Lanter nevű naplopó, részeges, de leleményes és jó észjárású ír kovács ihlette,

aki még az ördögöt is át tudta verni. Amikor ugyanis az eljött érte, Jack felzavarta őt egy fa tetejére, majd keresztet vésett a fa törzsére. Az ördög azonban annyira irtózik a keresztnek még az érintésétől is, hogy nem tudott lejönni a fáról. Jack végül kötött egy egyezséget vele: lejöhetett a fáról, de meg kellett ígérnie, hogy többé nem kísérti őt. 

Van egy másik változata is a történetnek, amely szerint az ördög, amikor eljött Jackért, az meghívta őt egy utolsó italra. Az ördög azonban nem tudott fizetni, ezért átváltozott pénzérmévé. A furfangos kovács azonban ahelyett, hogy kifizette volna vele a számlát, egy ezüstkereszttel együtt zsebre vágta az érmét. Emiatt aztán az ördög nem volt képes visszatérni az eredeti alakjához, és alkut kellett kötnie. Jack végül elengedte, de cserébe megígértette, hogy nem fog bosszút állni, és nem fogja követelni a lelkét, amikor meghal. Amikor a következő évben az ördög újra eljött Jackért, ő utolsó vacsoraként egy almát kért, ezért az ördög felmászott egy almafára. A ke­reszt fába vésése innen már ugyanaz, mint az előbb. 

A mennyország és a pokol közt bolyong 

A legenda szerint az ördög nagyon megharagudott a furfangos kovácsra. Amikor Jack meghalt, iszákossága, valamint csínytevései miatt a lelkét nem engedték be a mennyországba. Ekkor a pokolban próbálkozott, de éppen a harag miatt ott sem járt sikerrel, és így örök száműzetésre ítéltetett. Az ördög végül megszánta ugyan, de csak annyira, hogy engedett neki elvinni a pokolból egy izzó fadarabot. Ez éppen annyira volt elég, hogy ne a vaksötétben kelljen az idők vé­gezetéig kóborolnia. Jack az izzó fadarabot egy kivájt fekete retekbe tette, és azóta is ezzel bolyong a mennyország és a pokol között, riogatva a gyerekeket. A babonás emberek, hogy elűzzék Jacket, egy lámpást raknak a házuk elé vagy az ablakukba, amit sütőtökből faragtak. 

A lámpást halloween éjszakája előtt kell faragni, a go­nosz szellemek megfélemlítésére. A gyer­tya azért kell a belsejébe, hogy kiemelje a szemét, az orrát és a száját, hogy fényes és ijesztő hatású legyen. A faragott töklámpás lassan a halloween szimbóluma lett.